6.2. A hanglejtés
Hanglejtésnek nevezzük a zöngés beszédhangok zenei magasságának a beszéd folyamán bekövetkező hullámzását. A hangmagasság a hangok zenei tulajdonsága, vagy az a hangsajátság, mely szerint a beszédhang mélyebben vagy magasabban hangoztatható. Ez csakis a zenei hangokra: a magánhangzókra és a zöngés mássalhangzókra vonatkozik. Különbségek figyelhetők meg az egyes beszélők által képzett azonos hangok között. A nők általában magasabban, a férfiak mélyebben képzik ugyanazokat a hangokat. Érzelmi mozzanatok is befolyásolják hangmagasságot; az öröm, csodálkozás kifejezésekor keletkező hang általában magasabb; a fájdalmat, bánatot tolmácsoló hang mélyebb.
A hanglejtés vizsgálatakor három magassági pontot ismerünk: egy felső, egy középsőt és egy alsót (dallamcsúcs, középvonal, alapfok). A hangmenet a magasság váltakozásának irányát jelenti. Ha a hangmagasság lassan, fokozatosan alászáll, akkor ereszkedő a hangmenet. Ha hirtelen száll le a hang, akkor eső hangmenetről beszélünk. Ha a hangmagasság lassan felfelé tart, akkor emelkedőnek mondjuk, ha pedig hirtelen, akkor szökőnek nevezzük. Tehát a fentiek szerint a hangmenetben négy alaptípust különböztetünk meg. Az olyan részt (dallamvonalat), melynek hanglejtése egyforma magasságban marad, lebegőnek nevezzük.
A magyar beszéd dallama alapvetően ereszkedő jellegű (a felszólító, kérdő és óhajtó mondatok egy része is). Kivéve az eldöntendő kérdő mondat, ennek hanglejtése emelkedő, a végén eső. Gyakori hiba az éneklésszerű csúszás, amikor az utolsó szótagra csúszik a hanglejtés.
A magyar hanglejtés a mondatban és a szövegben realizálódik, ezért a hanglejtés tüzetesebb vizsgálata a felsőbb nyelvi szinten történik. Egy-két általános tudnivaló mégis idekívánkozik, mert a beszédtechnikai ismeretek fontos része. A hangfekvés vagy alaphang az a hangmagasság, amelyen általában beszélünk. Ez nyelvenként és egyénenként is változik. A hangközök azok a magasságbeli kilengések, intervallumok, amelyekben beszédünk magasságbeli változásai lefolynak.
A hanglejtésnek fontos nyelvi szerepe az, hogy a mondatot hangtanilag zenei egységbe foglalja. Legtöbbször a mondathatárt is egyértelműen megjelöli. A hangmagasság leereszkedése a közölnivaló végét jelzi, a felemelése vagy szinten tartása pedig azt, hogy a mondanivalónak még nincs egészen vége. A hangsúly és hanglejtés szoros kapcsolatban van egymással. A hangsúlyszakasz kezdete egyúttal egy új hanglejtésszakasznak is kezdete.