X. Nyelvünk változatossága
Minden nyelvi rendszerre érvényes valamilyen formában a heterogenitás. Minden nyelv változatok sokaságában létezik, így beszélhetünk nyelvváltozatokról. Hagyományosan megkülönböztetünk területi nyelvváltozatokat, ezek a nyelvjárások (nagyobb területen regionális köznyelvek), és társadalmi nyelvváltozatokat. A gyakorlatban ezek a tényezők azonban nem válnak el, a nyelvhasználatot egyszerre határozzák meg a területi, illetve társadalmi jegyek.
A nyelvjárásokat viszonylag könnyű megkülönböztetni egymástól (bár itt sem beszélhetünk egyértelmű határokról), viszont a társadalmi nyelvváltozatok elkülönítése nem egyértelmű. Inkább olyan társadalmi tényezőkről beszélhetünk, amelyek befolyásolják a nyelvhasználatot. Így tudjuk, hogy az iskolázottság, foglalkozás, kor, nem, vallás, etnikum stb. befolyásolja azt, ahogyan beszélünk; viszont nehéz meghatározni a női nyelvváltozatot.
Egy beszélőről, akár csak pár mondatot hallottunk tőle, megállapíthatunk bizonyos tulajdonságokat a nyelvhasználata alapján. A következő három útbaigazítás a magyar nyelv különböző változatait szemlélteti. A szövegekből következtethetünk a közlő földrajzi hovatartozására.
Menjen végig ezen az úton, majd a közlekedési lámpánál forduljon balra, aztán az első lehetőségnél jobbra. Ott megtalálja a buszpályaudvart.
Menjen végig itt, ezen az úton, a szemafornál sirüljön balra, aztán jobb kéz felől az első utcán sirüljön be. Ott megkapja az autogarát.
Mönjön végig ezön az úton oszt a lámpánál forduljon barra, oszt az első kanyarná mög jobbra. Ott lösz a buszpályaudvar.
Az első szöveg Magyarországon bárhol elhangozhat, hiszen a magyarországi köznyelvet használja a beszélő. A második változatot valószínűleg Erdélyben hallanánk, erre az erdélyi nyelvjárási elemekből és a román nyelvből kölcsönzött szavakból következtethetünk. Az utolsó útbaigazító pedig valahol Dél-Alföldön lakhat, ezt szintén a nyelvjárási jellemzők miatt sejthetjük. A fejezet következő részeiben a nyelvjárásokról és a határon túli nyelvváltozatokról lesz szó.