Skip navigation

2.3.2. Hangsúlytalan elemek a mondatban

Általában hangsúlytalanok: a névelő, a névutó, a kötőszó (kivéve a páros kötőszókat), a hátravetett igekötő, a mondat végére kerülő igei állítmány, a toldalék (gyakori hiba a ragok hangsúlyozása). A hangsúlytalan szavakat kapcsolóívvel (^) csatoljuk az előttük álló szóhoz, azokkal egy nyomatékkal, egy ívben ejtjük ki.

A határozott névelő

Így ez évben megjelentek^ a mini-számítógépek^ mint^ a gépkocsik irányítóberendezései.

A határozatlan névelő

Hol^ volt, hol^ nem^ volt, volt ^egyszer^ egy szegény^ember.

A névutó

Lent,¦ a színház^ előtt fiatal olasz turisták^ csoportja.

Kivétel: szembeállításban:

Nem^a színház előtt,^hanem^a színház gött^láttam^ őket.

A kötőszó

Korán^ kezdett írni,¦ és^ mint festő^ is komoly^ nevet^ szerzett^ magának.
A világ úgy^ tudja,^ hogy eladó birtok^ után^ nézek itt^ a^ környéken.

A hátravetett igekötő

Társát,¦ akivel együtt^ követte^ el^ a res merényletet,¦ ugyancsak^ Latin-Amerikában^ fogták^ el^ a zelmúltban.
A húsáruk szeletelésekor annyit^ vágjanak^ le^ a húsból, a felvágottakból, amennyit^ a sárló kér, nem^amennyit^ az eladó akar.

A mondathangsúlyos (főhangsúlyos) részt követő szó (szavak)

Más^ vidékeinken^ sem^ hiányzott^ az^ iskola.
Megkérdezhetném: milyen^ idős^ volt^ ez^ a^ gyermek?
^ napot^ kívánok.