2.3.2. Hangsúlytalan elemek a mondatban
Általában hangsúlytalanok: a névelő, a névutó, a kötőszó (kivéve a páros kötőszókat), a hátravetett igekötő, a mondat végére kerülő igei állítmány, a toldalék (gyakori hiba a ragok hangsúlyozása). A hangsúlytalan szavakat kapcsolóívvel (^) csatoljuk az előttük álló szóhoz, azokkal egy nyomatékkal, egy ívben ejtjük ki.
A határozott névelő
Így ez évben megjelentek^ a mini-számítógépek^ mint^ a gépkocsik irányítóberendezései.
A határozatlan névelő
Hol^ volt, hol^ nem^ volt, volt ^egyszer^ egy szegény^ember.
A névutó
Lent,¦ a színház^ előtt fiatal olasz turisták^ csoportja.
Kivétel: szembeállításban:
Nem^a színház előtt,^hanem^a színház mögött^láttam^ őket.
A kötőszó
Korán^ kezdett írni,¦ és^ mint festő^ is komoly^ nevet^ szerzett^ magának.
A világ úgy^ tudja,^ hogy eladó birtok^ után^ nézek itt^ a^ környéken.
A hátravetett igekötő
Társát,¦ akivel együtt^ követte^ el^ a véres merényletet,¦ ugyancsak^ Latin-Amerikában^ fogták^ el^ a közelmúltban.
A húsáruk szeletelésekor annyit^ vágjanak^ le^ a húsból, a felvágottakból, amennyit^ a vásárló kér, nem^amennyit^ az eladó akar.
A mondathangsúlyos (főhangsúlyos) részt követő szó (szavak)
Más^ vidékeinken^ sem^ hiányzott^ az^ iskola.
Megkérdezhetném: milyen^ idős^ volt^ ez^ a^ gyermek?
Jó^ napot^ kívánok.