4.5.4. A julianus naptár, azaz a római solaris naptár

A római lunisolaris naptár elmaradásként jelentkező csúszása Julius Caesar naptárreformjának idejére, Kr. e. 46-ra már 67 napot tett ki. Caesar a naptárral kapcsolatos intézkedések megtételére a pontifex maximus méltóság birtokában szerzett illetékességet, amit csak megkönnyített számára, hogy sikeres egyiptomi hadjárata után a Kr. e. 46. évben a consuli és a dictatori címeket is viselte. A híres alexandriai tudósnak, Szoszigenésznek adott megbízást a reformok kidolgozására. Szoszigenész javaslatai egyrészt a fennálló rendetlen állapot kijavítására, másrészt egy új alapokon álló naptári rend bevezetésére irányultak. A Kr. e. 46. év a római lunisolaris naptár ún. hosszú, 378 napos éve volt, amelyben november és december hónapok közé további 2 többlethónapot illesztettek be 34 és 33 napos hosszúságokkal. Ez azt eredményezte, hogy a Kr. e. 46. év 15 hónapból és összesen 445 napból állt, amelyet, mint a naptártörténet leghosszabb évét a „zűrzavar éve” (annus confusionis) megjelöléssel szokás illetni. Mindenesetre a betoldás jóvoltából a naptár utolérte a csillagászati időt, s Kr. e. 45. január 1-jei kezdettel életbe lépett a naptárreform. Az új naptári rendre vonatkozó változások közül a legfontosabb, hogy az új naptár teljesen elszakadt a Hold járásától, és napalapú, solaris naptár lett. Az alexandriai görög csillagász értelemszerűen az egyiptomi hagyományhoz nyúlt a reformintézkedések javaslatainak megfogalmazása során. Az év hosszát a naptár 365,25 napnak kezeli, ami a 365 napos évhez képest négyévenként egy többletnap, ún. szökőnap beiktatását teszi szükségessé. A szökőnapot a naptárban a február 23. utáni napra tették, s szökőévekben ma is február 24-én találjuk meg a szökőnapot a naptárban. A rugalmassá tett évhossz tekintetében a julianus naptár jobban illeszkedik a hellenisztikus csillagászat évhosszra vonatkozó ismeretekhez, mint a 360+5 napból álló egyiptomi naptár, amelynek esetében a hagyomány ereje ellenállt a korszerűsítő, pontosító uralkodói igyekezettel szemben. A Szoszigenész-féle reform a hónapok napjainak számában megszüntette a korábban előforduló 29 napból állókat, és a február kivételével valamennyi hónap 30 és 31 napos lett. Érdemeinek megtisztelő elismeréseként a Quintilis (’ötödik’) hónap nevét – amely ekkorra már ténylegesen a 7. hónap volt – Julius Caesar nemzetségneve után Julius-ra változtatták. Később e példából kiindulva a naptárreformot a szökőévek rendjének pontosító szabályozásával kiegészítő Augustus császár hasonló kitüntetésben részesült; neve után a következő, a Sextilis (’hatodik’) hónapot nevezték át a ma 8. hónapként kezelt Augustus-ra.