2.5.1. A pajzstartók

Pajzstartóknak (telamones) nevezzük azokat az emberi, állati vagy fiktív alakokat, amelyek két oldalról a címerpajzsot tartják. Használatuk a 14. századtól terjedt el, eredetük valószínűleg a lovagi tornákon a fegyver- és címermustrán pajzsot tartó fegyverhordozókra megy vissza. A pajzstartók a 18. századtól önálló adományozás tárgyát is képezhették. Használóik, illetve az ő megrendelésüket követő címerművészek sokszor igyekeztek egzotikus, ritka, ezért értékesebb, érdekesebb pajzstartókat alkalmazni. Kedveltek voltak a szerecsenek, a sárkányok, a sellők, a triton, az oroszlán, a sas és a griff,  valamint az angyalok és a barokk korban a puttók is, de bármi más is előfordulhat. Így példul nem ritkák a növényi pajzstartók sem, pl. búza, nád, tölgyfaág, stb. A pajzstartókat a modern heraldika is kedveli, alább Borsfa, Berente, Pilisszentkereszt és Csobád települések címere látható.

A pajzstartók ábrázolása tekintetében alig van kötöttség, de a címer heraldikai stílusába illeszkedniük kell, és a pajzzsal közvetlen fizikai kapcsolatban kell lenniük. Leggyakrabban párosával, a pajzs két oldalán szerepelnek, de lehetnek önmagukban állók is. A páros pajzstartók esetében a két oldalon álló alakok lehetnek azonosak vagy eltérőek. Az állatalakok ágaskodó testhelyzetben szerepelnek, a képzeletbeli lények egyes testrészei a pajzs különböző részei felé is elnyúlnak, sőt teljesen körbe is vehetik azt.