3.1.1. A nap

Nappal és éjszaka kettősségéből – konvencionális meghatározással 24 órából – álló időszakasz a nap [latinul: dies, diei (m)], amelynek hosszát a Földnek a saját tengelye körüli forgása határozza meg. Felismerése és követése nyilvánvalóságának, valamint triviális voltának köszönhetően a legegyszerűbb naptári ismeret. Hosszának meghatározása a köztudatban elsősorban úgy él, hogy a Földnek a saját tengelye körüli 1 fordulatához szükséges idő, de az a meghatározás is széles körben ismert, hogy 1 nap hossza egyenlő a napkorong közepének 2 delelési pontja között eltelt idővel. Mivel a Föld bolygómozgása nem teljesen egyenletes sebességű, az időszámítás viszont megköveteli az azonos hosszú mértékegységek használatát, ezért a csillagászatban használt többféle napfogalom pontosan nem feleltethető meg a naptári napnak. Az időszámításban a valódi bolygómozgástól némileg függetlenített, kiegyenlített mozgásúnak kezelt ún. fiktív ekliptikai középnap fogalmat használnak. Ez egy, a Nappal azonos pályán mozgó, lényegében mindig annak közelében tételezett olyan fiktív égitestet jelent, amelynek egyenletes a sebessége. A naptári nap hosszának egyenletességéről olyan definíciós értelem szerint lehet beszélni, hogy az a középnap delelése előtt 12 órával kezdődik, és 12 órával utána ér véget.