2.1.3.1. A francia forradalmi aera

A radikalizálódó francia forradalmi rendszer 1792 kora őszén válságos helyzetbe került a külföldi intervenciós haderő által indított támadás következtében. A forradalmi erők azonban 1792. szeptember 20-án Valmy-nál  váratlan nagy győzelmet arattak, amelynek hírére másnap eltörölték a királyságot, és kikiáltották az első francia köztársaságot. Az ezeréves monarchia megszűnésével megteremtett új rendhez új időszámítás bevezetése kapcsolódott, amelyről a konvent néhány hónappal később, 1793-ban döntött. Ennek értelmében az időt a köztársaság első napjától, azaz 1792. szeptember 22-től kezdték számítani, amely nap voltaképpen egybeesik az őszi napéjegyenlőség napjával. A változtató forradalmi hevület nem kímélte az addig használt hónapok rendjét és a hetek beosztását sem, de még a nap 24 órára osztásával is szakítottak. Tizenkét egyformán 30 napos hónapot vezettek be, amelyek új elnevezéseket kaptak, részint meteorológiai és természeti jellegzetességeikre, részint pedig a hozzájuk kötődő mezőgazdasági teendőkre utalva (pl. Germinal = március 21–április 19. ’a rügyfakadás hava’;  Messidor = június 19–július 18. ’az aratás hava’; Thermidor = július 19–augusztus 18. ’a forróság hava’; Brumaire = október 22–november 20. ’a köd hava’). Az év végéhez, szept. 17. és 21. között 5 kiegészítőnapot iktattak. A heteket eltörölték és minden hónapot 3 tíznapos szakaszra, dekádra osztottak. Pihenőnapra csak 10 naponként került sor. A napot a 24 óra helyett mind nappali, mind pedig  éjszakai szakaszában 10-10 egységre osztották. A francia forradalmi naptár 1806. január 1-jéig volt használatban. Aznaptól viszont Napóleon kezdeményezésére a franciák visszatértek a régi naptári gyakorlathoz.