4.2. Solaris naptár

A Nap körül keringő Föld egy fordulatának időszükséglete határozza meg a solaris naptárak alapegységét, a napévet vagy solaris évet. Ennek elnevezése a latin Sol, Solis (m) égitestre vonatkoztatott nap jelentésű szóra megy vissza. A tropikus napév hossza 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Alkalmazásának az ókori Egyiptom területén alakult ki elsőként a gyakorlata, ami összefüggött az öntözéses földművelés korai kialakulásával. A holdév rövidsége pontosan észlelhető tapasztalat volt az egyiptomiak számára a Nílus két áradása között eltelt 360-370 napos időközök megfigyelésével, s a földművelés igényei hamar az utóbbi hosszabb ciklusok figyelembe vételére késztették őket. Mivel az ókorban a legfényesebb csillag, a Sirius – egyiptomi nevén Szóthisz – hajnalra eső (heliakus) felkelése a Nílus leggyakoribb áradáskezdő napjával, július 19-vel esett egybe, ezért a Szóthisz 2 heliakus felkelése közötti időszakot kezdték 1 évnek kezelni, ami 365 napot tett ki, s idetették az évkezdetet is. Éven belüli harmincnapos naptári egységegeik kezdőnapjai már a Kr. e. XXVIII-XXVII. században elszakadtak a holdfázis azonos állapotaihoz való igazodástól, így az egyiptomi naptár korán kiszabadult a Hold járásának tekintetbe vételéből. A 365 napos egyiptomi naptár napévhossza azonban ¼ napnyi, avagy hatórányi pontatlanságot hordozott, ami azt jelentette, hogy 4 évenként 1 nap csúszásba került a Szóthisz felkelése, amikor is már nem július 19-én, hanem július 20-án kelt fel hajnalban a Sirius csillag. A hiba felismerése ellenére a naptár korrekciójára nem került sor, ezzel szemben hivatalosan rendre meghatározták azt, hogy az aktuális év melyik napjára esik a Szóthisz felkelése. A négyévenkénti egynapos csúszások következtében végül 4x365 év, azaz összesen 1460 év alatt körbejár a naptárban a Szóthisz felkelése, s a csillag e hosszú periódus végén, az 1461. évben újra július 19-én tűnik fel a hajnali égen, ami azt jelenti, hogy 1461 naptári év egyenlő 1460 csillagászati évvel. Ezt a hosszú periódust nevezték az egyiptomi csillagászok „Szóthisz-korszaknak” vagy „Szóthisz-évnek”, amelynek kapcsán rendelkezésre áll egy olyan forrásadat, miszerint a Kr. u. 139. év – Antoninus Pius római császár uralmi idejének 2. éve – Szóthisz-év kezdete volt. Ebből vissza lehet számolni, hogy a hosszú egyiptomi történelemben elméletileg (az 1460 éves ciklusok visszavetítésével) a Kr. e. 1321, 2781. és 4241. évekre Szóthisz-évek kezdetei – tehát július 19-re tehető hajnali Sirius-felkelések – estek. A Szóthisz-korszak csillagászati ismerete azonban Egyiptomban nem vezetett a naptári gyakorlat módosítására. Kr. e. 238-ban ugyan III. Ptolemaiosz Euergetész király – hivatkozva a csillag négyévenkénti egynapos előrelépésére – arról rendelkezett, hogy emiatt minden negyedik évben a 360 nap fölötti 5 toldaléknapot az új év kezdete előtt még 1 nappal ki kell bővíteni, ezen intézkedés azonban ismereteink szerint megbukott a tradíciók kikezdhetetlenségét foggal-körömmel őrző egyiptomi papság ellenállásán. A szökőnap/szökőév szabályozás működő gyakorlata így nem Egyiptomban, hanem a Római Birodalomban vert Julius Caesar naptárreformját követően gyökeret.