1.4 A címer fogalma

Értelmezés:

„a középkori fegyverhasználaton alapuló”: a címerek fő részeinek eredete a tényleges fegyverhasználat volt, a címerábrázolások is erre a forrásra mennek vissza, és hagyományosan megőrzik ezeket az elemeket a lovagkor lezárulta után is. A fegyverhasználaton alapuló eredetet mutatja az is, hogy a címer szó minden nyelven a fegyverhasználattal való szoros kapcsolatot mutatja, a 'fegyver' szóból származik. A címer neve:

• latin = arma, armorum
• olasz = arma
• angol = arms
• francia = armes, armoiries
• német = Wappen

A magyar 'címer' szó a francia 'cimière' szó átvétele révén kerülhetett nyelvünkbe, valószínűleg a 13. században. Az eredetileg csak a sisakdíszt jelentő szó a magyarban jelentésbővüléssel vált a címer egészének megnevezésévé.

„meghatározott szabályok szerint szerkesztett”: csak az a jelkép tekinthető címernek, amely a heraldikai szabályoknak megfelel. Ez a kötöttség elsősorban a jelentős heraldikai hagyományokkal rendelkező területeken (pl. Anglia) érvényesült maradéktalanul. A magyar címerművészetben ugyanakkor számos aheraldikus (a heraldika klasszikus szabályait megszegő) címer is megtalálható.

„jog szerint használnak”: a címer szabályos (értsd: jogszerű) használatának mindig valamilyen jogforrásra kell támaszkodnia. A címerek jogerejét kezdetben a szokásjog, később kodifikált jogi környezet biztosította. A címerhasználat szorosan összefonódott a nemesi joggal, így a nemesi jogot érintő változásokat (pl. házasság) a címerhasználat változása is követte.

„állandó jelleggel használnak”: a címer következetesen használt, állandó jelképe tulajdonosának, így sajátos funkciói (pl. hitelesítő eszköz, tulajdonjegy) is kialakultak. Az állandóság egyben a használat következetességét is feltételezte, vagyis a címerek önkényesen még részben sem voltak megváltoztathatók.

A címer vagy címerviselés szabályainak meg nem felelő jelképet csak jelvénynek minősíthetjük, ezekkel önálló segédtudomány, az insignológa = jelvénytan foglalkozik.