Skip navigation

1.1. A kronológia fogalma és rendeltetése

A kronológia szó görög eredetű, amely a kronosz (’idő’) és a logosz (’tan, tétel, tudomány’) szavak összetételéből született. A magyar nyelvben korábban használatban volt ’kortan’ kifejezés eredetileg teljesen pontosan adta vissza az idegen szó tartalmát. Mára azonban e megjelölést régies ízűnek érezzük, ezért nagyrészt ki is szorult a hétköznapi nyelvhasználatból; így inkább azzal a körülírással szokás megadni a kronológia kifejezés tartalmát, hogy az ’az időszámítás tudománya’. Szorosabb értelemben, ha mint a tudomány egy vetületét látjuk benne, akkor az a múlt viszonyainak vizsgálatát feladatának tekintő tudományokhoz – kiemelkedő jelentőséggel a történettudományhoz – kapcsolódik, de jól lehet értelmezni a hétköznapi kommunikációban is, amikor egy-egy eseménysor helyes rendjének megállapítása kapcsán hozzuk szóba.

A kronológiának mindenesetre a történettudomány területén alapvető jelentősége van, hiszen annak megállapításához és elbeszéléséhez, hogy miként estek meg a múltbeli dolgok, elemi előfeltétel az egymást követő események sorrendjének helyes ismerete. E tekintetben a sorrendcserében megfogható legkisebb botlás és megbicsaklás is téveteggé, használhatatlanná és értelmetlenné tenné az oksági viszonyok vizsgálatát és elemzését. A kronológia alapfeladata a múltbeli események, történések, cselekedetek egymáshoz viszonyított helyes sorrendjének megállapítása és rögzítése. A történész a kronológiát úgyszólván valamennyi megnyilatkozása kapcsán segítségül hívja, ezért a kronológiát a történettudomány legalapvetőbb klasszikus segédtudományának tekintjük, amely részdiszciplínaként állandó alkotóeleme a történelem tudományának.