Skip navigation

4.5.1. A római parasztkalendárium

A legrégibb római naptárról a hagyomány úgy tartja, hogy azt a városalapító Romulus vezette be Rómában. Kevés megbízható ismerettel rendelkezünk e legrégibb római naptárról, az azonban bizonyos, hogy alapvetően a földműves tevékenység rendjéhez igazodott, és időegységei a fő mezőgazdasági munkák időszükségletét tükrözték. Ismereteink szerint csak az agrártevékenység szempontjából hasznosuló időt igyekeztek nyilvántartani, ami 10 hónapot – feltehetően 304 napot – ölelt fel. A hónapok márciussal, a földműves munkák elkezdésének idejével kezdődtek és decemberig, a betakarítással kapcsolatos teendők lezárulásáig tartottak. A tél hasznosulatlan idejét nem tartotta nyilván ez a kezdetleges naptár. A hónapok elnevezésének többsége március és december között megegyezik a ma használt hónapnevekével. A július és augusztus neve azonban akkor még – hasonlóan a szeptember s december közti időszak elnevezéseihez – számnévi alapú volt, azaz Quintilisnek (’ötödiknek’) és Sextilisnek (’hatodiknak’) nevezték azokat. A hónapnevekben rejlő számok a mai napig árulkodó nyomait hordozzák a parasztkalendáriumnak, hiszen a szeptembert csak akkor lehet a 7., az októbert a 8., a novembert a 9. és a decembert a 10. hónapnak nevezni, ha a számolást márciussal indítjuk. Bizonyos értelemben a február hónap változó hosszúsága is arról árulkodik, hogy egykor március 1. elé esett az év vége, és éppen ezért a megelőző hónapban végzendők és végezhetők el azok a kiegyenlítő naptári beavatkozások, amelyeket egy-egy év napok számában kifejezett időszükséglete megkövetelt. A római parasztkalendárium hónapjainak hossza – kései írott hagyomány szerint – lényegesen nagyobb eltérések között ingadozott, mint ahogyan azok utóbb rögzültek.