Skip navigation

4.5.3. A római lunisolaris naptár

Nincs pontos ismeret arra nézve, hogy a holdciklusokon alapuló holdévek használata, illetve a Hold járásához igazodó holdalapú naptár gyakorlata milyen hosszan érvényesült Rómában. Földműves civilizációként ilyen típusú naptárral tartósan a rómaiak sem tudtak együtt élni, s kénytelenek voltak tekintettel lenni a napév hosszára is, aminek következtében a lunisolaris naptárhasználat irányában történt elmozdulás. Van olyan feltevés, amely a tizenkét táblás törvények idejére, a decemvirek korára, azaz a Kr. e. V. század közepére teszi a váltást, de az is feltételezhető, hogy a tisztán lunaris naptár csak nagyon rövid ideig volt gyakorlatban, s a változtatás már jóval korábban bekövetkezett. A rómaiak lunisolaris naptárát a Julius Caesar-féle naptárreform idejére jellemző állapotában ismerjük, ám nem zárható ki, hogy korábbi századokban nem egészen ugyanebben a formában érvényesült. Kései időszakában e naptár 4 éves ciklusokból állt, s egy ciklust 2 rövid és 2 hosszú év alkotott. A rövid évek 354 és 355 napokból álltak, a hosszú évek pedig 377 és 378 napokból. A hosszú években a február csak 23 napos volt, s utána került sor egy 13. póthónap beiktatására. A rövid években a február 28 napos volt. A ciklus egészét 1464 nap alkotta, ami átlagban 366 napos éveket jelent, azaz így minden év 18 órával hosszabb volt a napévnél. Ez a naptár azonban a Hold járásától is elszakadt, hiszen az 1464 nap nem egész számú többszöröse a 29,5 napos holdciklusnak. További problémát okozott, hogy az évek hosszának meghatározásában nemcsak csillagászati szempontok érvényesültek. A római köztársaságkor utolsó századának viharos belpolitikája hatással volt azokra a naptárral kapcsolatos döntésekre is, amelyeket a naptárhasználatot felügyelő főpapok (pontifex maximusok) hoztak meg a rövid, illetve hosszú évek tartásának esedékességéről. Az intercalatio elrendelésénél sokat nyomott a latba például, hogy kívánatosnak tűnt-e számukra a consulok működésének meghosszabbítása, avagy épp ellenkezőleg, idejekorán szabadulni akartak-e valamelyiküktől. Mindennek nyomán a Kr. e. I. század közepére Rómában teljesen felborult a naptár, és elveszett az összhang a naptári és a csillagászati idő között.