2. Egy kis tudománytörténet

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a numizmatika magyarországi történetének legfontosabb állomásait és az azokhoz kapcsolódó tudósok tevékenységét foglalja össze.

Tanulási tipp

A fejezetben szereplő személyek nevét könnyebben megjegyzi, ha – ahol nem szerepel kép – ott az internet segítségével megpróbál ilyet keresni.

A magyar numizmatika kezdetei a 18. századra nyúlnak vissza. Ebben a korszakban elsősorban a főúri éremgyűjtemények őrei, gondnokai foglalkoztak hivatásszerűen a gondjaikra bízott érmék történetével, rendezésével. Köleséri Sámuel (képen) 1717-ben kiadott művében (Auraria romano-dacica - Román-dák aranybánya) nemcsak a régi erdélyi bányászatot ismertette, hanem az erdélyi aranypénzekkel is foglalkozott. Az erdélyi pénzek történetének kutatása egyébként a 18. század egyik legkedveltebb numizmatikai témája volt. A numizmatikai munkák azonban jobbára leíró jellegűek voltak, az éremtan oktatására szolgáló első kézikönyvünk is egy német munka latin fordításaként készült el 1799-ben.

Az első igazán jelentős pénztörténeti mű már a 19. században, 1801-ben született. Schönvisner István (1738-1818) a pesti egyetem tanára latinul írt munkájában Erdély éremanyaga mellett már Magyarország pénzeit is összegyűjtötte, a honfoglalás korától II. Lipótig (Notitia Hungaricae rei nummarie). A pénzek egyszerű leírásán túl az egyes korszakok pénzügyi viszonyait is igyekezett bemutatni. Az ő nevéhez fűződik a Széchényi‑féle éremgyűjtemény három kötetből és egy kötet képes atlaszból álló katalógusának elkészítése. A gyűjteményt, amely 702 arany, 1768 ezüst és 205 bronz, összesen tehát 2675 érméből állt, 1802-ben Széchényi Ferenc adományozta a Nemzeti Múzeum éremtárának, megteremtve ezzel a nemzeti éremtár alapját. A katalógus numizmatikai értekezést és oklevéltárat is tartalmaz. Munkássága alapján sokan Schönvisnert tartják a magyar numizmatika alapítójának.

Kitekintés: Schönvisner István nevét viseli az az állami kitüntetés (díj és emlékérem), amellyel évente a régészeti örökség védelme és a műemlékvédelem területén dolgozó szakemberek, illetve szervezetek kiemelkedő munkáját ismerik el.

A numizmatika 19. századi fellendülésében jelentős szerepet játszott többek között Weszerle József (1781-1838), aki a magyar pénzek teljességének áttekintésére törekedett, valamint Rupp Jakab, aki a magyar középkor pénzeiről készített összefoglaló műveket. A 19. század utolsó évében jelent meg Réthy László (1851-1914) munkája, az Egyetemes Magyar Éremtár (Corpus Nummorum Hungariae), amely a magyar numizmatikának máig is egyik alapvető műve, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban online hozzáférhető: http://mek.niif.hu/06900/06971/06971.pdf

A 20. század a magyar numizmatika intézményesülésének kora. 1902-től kerül először kiadásra az 1901-ben alakult Magyar Numizmatikai Társulat folyóirata, a Numizmatikai Közlöny, 1920-ig évente, azóta kétévente. 1926-ban a Nemzeti Múzeum régiségtárát három osztályra osztották fel, amelynek nyomán a múzeumnak önálló éremtára jött létre, első igazgatója Harsányi Pál (1882-1929) lett. 1922-ben indult útjára a Numizmatikai Társulat újabb periodikája: Az Érem. A hivatásos numizmaták mellett a gyűjtők is nagy mértékben hozzájárultak a magyar numizmatika fejlődéséhez. A magyar éremkincset sokuk adománya gyarapította. A Nemzeti Múzeum éremgyűjteményének magját Széchényi Ferenc adománya képzete. Az múzeum alapításának 175. évfordulóján a gyűjtemény 238961 darabból állt.