Skip navigation

Rendszerezésük – elterjedésük 1.

Az emlősök képezik a gerincesek legfejlettebb osztályát, de a fejlődési szintjük fokozatokat mutat, így alosztályokra, szuperrendekre és rendekbe sorolja a rendszertan az ide tartozó állatokat.  A teljesség igénye nélkül csak a fontosabb szintbe tartozó csoportokat említjük és elsősorban a hazánkban is előforduló fajokból hozunk példákat. Vannak azonban olyan rendszertani kategóriák, melyekbe nem tartozik Magyarországon élő faj, de a fejlődést követő, áttekinthető rendszerezés miatt róluk is említést teszünk.

Tojásrakó emlősök

A tojásrakó emlősök alosztályába a szaruhéjas tojással szaporodó állatokat sorolja a rendszertan.  Még hüllőkre utaló tulajdonságokkal is rendelkeznek: a hőszabályozásuk fejletlen, csak meleg területeken élnek, tojást raknak, egy részüknek kloákája van. A tojásaikat a vizek partjaiba vájt üregben költik ki, de az utódaikat tejnedvvel táplálják. Az ide tartozó állatok Ausztráliában, Új-Zélandon, Tasmániában terjedtek el. Típus fajai: a kacsacsőrű emlős és az ausztráliai hangyászsün.

 Erszényes emlősök

A következő alosztályba a tulajdonképpeni emlősöket sorolja a legújabb rendszerezés. Ebben az alosztályban két szuperrendbe sorolják az emlősöket. Az egyik szuperrendet az erszényesek képezik, amelyek valaha sokfelé elterjedtek. Közös jellemzőjük, hogy az utódaikat néhány hetes vemhesség után fejletlenül hozzák világra, melyek az erszényben található emlőkön fejlődnek tovább. Az erszényesekkel párhuzamosan fejlődő méhlepényes emlősök életrevalóbbak voltak, így sok helyről kiszorították az erszényeseket, így jelenleg elsősorban Ausztráliában és bizonyos fajaik Dél-Amerikában élnek. Az erszényesek szuperrendjébe tartozó legismertebb két faj az Ausztráliában élő vörös óriás kenguru és a koala.