5.5. Zuzmók
A zuzmók gombák és fotoszintetizáló mikroorganizmusok együttélésével (szimbiózis) alakultak ki, így nem tekinthetők egyszerű élőlényeknek. A zuzmókat, mint összetett lényeket mégis külön fajonként nevezték el a rendszerezők. A legtöbb zuzmó fonalas felépítésű tömlős gombából és egysejtű kék-vagy zöld moszatokból épül fel. A gombafonalak az adott környezetből felszívják a vizet és az abban található ásványi sókat, ionokat, amelyet átadnak a fotoszintetizáló kékbaktériumoknak vagy moszatoknak, amelyért cserébe szerves anyagokat kapnak. A zuzmók pionír élőlényeknek tekinthetők, mert a sziklák felületén is képesek megtelepedni. A zuzmósavak lassan feloldják a kőzetet, így fontos szerepük van a kőzetek aprózásában, talaj képzésében. Szinte minden élőhelyen előfordulnak. A kedvezőtlen környezeti tényezőket kiszáradva, nyugalmi állapotban vészelik át. A zuzmók - fajtól függően – változatos telepeket hoznak létre. Felépítésükre általánosan jellemző, hogy a zuzmótelepet gombafonalakból álló felső gombaréteg (gombakéreg) határolja. A telep belsejét moszatsejtek és gombafonalak alkotják. A telep alsó részét is gombafonalak képezik, amelyek az aljzathoz (például kövekhez, fák kérgéhez) rögzítik az egész telepet.
A zuzmó felépítése
forrás: m.cdn.blog.hu
A talaj képzése mellett másik gyakorlati jelentőségük, hogy a legtöbb zuzmótelep érzékenyen reagál a levegő kén-dioxid tartalmára. Az érzékenyebb fajok, mint például a tölgyfazuzmó, vagy a rénszarvas zuzmó csak olyan területeken fordulnak elő, ahol nincs vagy csak nagyon minimális mennyiségű kén-dioxid van a levegőben. (Általában a kiálló telepeket képező „lombos” zuzmók az érzékenyebbek.) A környezet- és természetvédelem gyakorlatában nagy jelentősége van a zuzmóknak, hiszen már néhány évtizede alkalmazzák a légszennyezés mértékének jelzésére a zuzmó-indikációt, amely az epifiton (fán élő) zuzmófajok meglétén, tömegességén vagy hiányán alapszik. Bizonyos zuzmófajok nagyon érzékenyek a levegő kén-dioxid tartalmának emelkedésére. Ennek következtében a zsúfolt nagyvárosok és ipari telepek erősen szennyezett levegőjű területeiről a zuzmók teljesen eltűntek, és az úgynevezett zuzmósivatagok alakultak ki. (Magyarországon vannak olyan projektek, melyekhez csatlakozva zuzmótérképezéssel végezhetnek levegőtisztasági vizsgálatokat a közoktatási intézmények diákjai)
A zuzmók meghatározása és rendszerezése nem könnyű feladat, legtöbbnek nincs magyar elnevezése, ezért csak néhány érdekes és hazánkban is előforduló fajról teszünk említést. A hideg övben tömegesen fordul elő a rénszarvaszuzmó, amely a tundrákon a rénszarvasok fontos tápláléka, de Magyarország erdeiben is előfordul. Telepe világosszürke és fák lombkoronájára hasonló alakzatot képez. Fák ágaihoz elágazó formájú, sárgás elágazó lemezes telepeket képez a tölgyfazuzmó, melynek finom illata van, így az illatszeripar alapanyagként felhasználja. Gyakori a falakon előforduló sárga fali zuzmó és a térképzuzmó. A közönséges serlegzuzmó az erdők talajszintjén látható. Érdekességként megemlítjük a sivatagokban is megélő mannazuzmót, amelynek kiszáradt telepeit időnként a szél leszakítja, felemeli, messzire szállítja, majd a sivatag távolabbi helyein „mannaesőként vagy égi táplálékként” lehullik.
Tölgyfazuzmó
forrás: lichens.lastdragon.org
Rénszarvaszuzmó
forrás: sulinet.hu
Serlegzuzmó
forrás: pctrs.network.hu
Sárga fali zuzmó
fotó: Démes Emőke (wikimedia.org)
Térképzuzmó
forrás: homepagemodules.de