Skip navigation

7.1.5. A táplálék-piramis (Elton-piramis)

A Föld élőlényeinek létezési alapja az, hogy a zöld növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő, vízből és ásványi anyagokból a napfény segítségével (fotószintézis). A növények tömegüket (biomasszájukat) tekintve a legnagyobb szerves anyagtermelők, így a piramis alján helyezkednek el. A következő sáv a növényevő állatok (pl. sáskák, kérődző emlősök), melyek már nincsenek olyan nagy számban, hiszen a növényekből vett nagy mennyiségű táplálékot mindössze 5-10%-nyi mértékben tudják csak hasznosítani. Az állatevő állatok még kevesebb biomasszát képviselnek a piramis harmadik szintjén, hiszen az állatokban feldúsult energia már nagyobb és nincs szükségük folyamatos táplálkozásra (rovart fogyasztó imádkozó sáska, vagy széncinege). A piramis tetején a csúcsragadozók foglalnak helyet, melyek más állatokat ragadozással fognak el, azok testéből táplálkoznak (a farkas megeszi a szarvast, a karvaly elfogja a verebet stb.)

Elton piramis

Az elhalt növényi és állati maradványokra szintén épül egy táplálkozási lánc, melyet az előbbi felfelé épített piramis ellentettjeként, lefelé képzelhetünk el, melyet Woynarovich-modell-ként említ a szakirodalom. A lebontó (dekomponáló) szervezetek az egyébként elvesző szerves anyag energiáját újra bekapcsolják a forgalomba, egészen az egyszerűbb vegyületekig, amiket a növények már újra fel tudnak használni. Itt legnagyobb mennyiségben a baktériumok játsszák a fő szerepet, majd a dögevők, ürülékevők, korhadéklakók. Ezek között vannak gombák, élősködő növények, ganajtúró bogarak, keselyűk, hiénák stb.

Egy táplálkozási láncban élő populáció nemcsak egy kapcsolattal rendelkezik, hanem igen sok más populációval is kapcsolatba kerül, így már bonyolult táplálkozási hálózatról beszélünk.