Skip navigation

10.3.9. Duna-Dráva Nemzeti Park

A Duna-Dráva Nemzeti Parkot 1996-ban létesítették, melynek jelentős része a Dráva folyó ártere mentén található. Területe összesen 49473 ha, melyből 14123 ha áll fokozott védelem alatt áll. Karakterét a folyó- és folyóparti vízi világ értékei és ökológiai folyosó szerepe adja. Élővilágát a fő részterületei szerint mutatjuk be.

Gemenc

A Duna utolsó, nagy természetes árterei közé tartozik; 1977-ben került védelem alá először Gemenci Tájvédelmi Körzet néven. Nagyobb holtágak szakítják meg a nagy kiterjedésű ártéri erdőket. Belsõ tavainak száma közel 30.

Növényvilágára jellemző, hogy helyenként nagy tömegben fordul elő a védett vízipáfrányunk, a víz felszínén úszó, apró levelű rucaöröm, de itt él a fehér tündérrózsa, a mételyfű és a tündérfátyol. Erdőket a fehér fűz - fekete nyár ligetek  képeznek, melyekben a nyári tőzike pompázik.  A fehér nyár ligetek cserje szintjét a fekete galagonya és a ligeti szőlő alkotja. A  tölgy-kõris-szil ligeterdők érdekes és ritka növénye a Duna-völgyi csillagvirág és a fehér madársisak.

Állatvilágát elsősorban a Dunában jellemző halak, mint például a kecsege, a márna, és a paduc alkotja, de visszaszorulóban van a compó és a kárász állomány. A kétéltűek, hüllők csoportjából nagy számban él itt a kecskebéka, vörös hasú unka, pettyes- és tarajos gőte, a  mocsári teknős, a  kockás sikló és a vízisikló. A madárvilágában rendszeresen költ itt a fekete gólya (35-40 pár) és a réti sas (8-10 pár), barna kánya, kerecsensólyom, bakcsó, jégmadár, berki tücsökmadár. Északról vonul ide a vetési lúd, nagy- és kis bukó, kerceréce, sarki búvár. Az emlősök közül előfordul a fokozottan védett pisze denevér, és az öreg füzesekhez kötődő, szintén fokozottan védett tavi denevér, de elterjedt a vadmacska; nyuszt és a vidra. 1996 őszén megkezdődött az európai hód visszatelepítése, így több mint 30 példány elengedése történt meg.

Béda-Karapancsa

A Duna déli szakaszán terül el. Különösen értékes részei a százhúsz év feletti öreg tölgyesek és mocsárrétek. A tájegység területének közel 25%-át víz borítja, így a Magyarországon előforduló 75 halfaj közül 51 faj előfordulását sikerült bizonyítani a tájegységben. A vízi növényzettel gazdagon benőtt hínáros tavak jellemző halfaja a compó, a réti csík és a széles kárász. A fehér tündérrózsa több száz négyzetméteres telepekben is előfordul. A nádasokban nagy gémtelepek találhatók, de látható a barna kánya és a kerecsensólyom is. A hajdani legendás hírű öreg tölgyesek területaránya 3,5%-ra (80 ha) csökkent; így a keményfa ligetek botanikai, zoológiai értékei mára már csak itt tudtak fennmaradni. Csak itt él a növények közül a kislevelű nőszőfű, a zöldes sarkvirág és a kétlevelű sarkvirág. A madarak közül a fekete gólya, rövidkarmú fakusz és a macskabagoly is látható.

Dráva - Somogyi szakasz

A terület felszínének nagyobb része ártéri síkság. Darány határában található homokvidék és a hozzá tartozó lápvilág Kelet-Belső-Somogy része. A Zákány-Őrtilosi dombok a Magyarországon egyedülálló illír gyertyános-tölgyesek és illír bükkösök termőhelyei. Csak itt él a hármaslevelű szellőrózsa, a hármaslevelű fogasír és a pofók árvacsalán. A zátonyszigeteken parti fűz és a hazánkban csak itt előforduló csermelyciprus látható. A ligeterdőkben kígyónyelv-páfrány, téli zsurló és magasszárú kocsord látható. A keményfa-ligetek aljnövényzetében nyugati csillagvirág és a kockásliliom virít. A Barcsi Borókásban mészkerülő homoki gyepek jöttek létre, melyben fekete kökörcsin, rejtőke valamint homoki kocsord látható. A homokbuckák mélyedéseiben megbúvó láperdők és láptavak jöttek létre. Csak itt él a királyharaszt, a ritka tarajos pajzsika, a fűzlevelű gyöngyvessző.

A védett állatfajok száma eléri a 300-at és mintegy 40 állatfaj hazánkban először itt került elő. Itt él a például a dunai galóca. A madarak közül a kis csér, kis lile, parti fecske, jégmadár és a gyurgyalag. A puhafa-ligetekben található a farkasalmalepke, a színjátszó lepkék. A keményfa-ligetekben él többek között a kis apollólepke és a díszes tarkalepke. A mocsárréteken és üde kaszálókon látható a vérfű boglárka, a havasi tűzlepke. A Dráva felső szakasza mentén tiszta vizű kavicsbánya tavakban él a kétpolipos medúza, de értékes a láptavak mocsári teknős és cigányréce állománya.

A keményfák közül megkülönböztetett figyelmet érdemel a tájegység faóriása a szlavón tölgy. A Dráva holtágában lebegő hínártársulások jöttek létre, melyek jellegzetes növényei az érdes és sima tócsagaz, valamint a kolokán.