10.3.10. Duna-Ipoly Nemzeti Park

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben alapították. Területe 60314,1 ha, amelyből 16119 ha áll fokozott védelem alatt. A szubkárpáti jellegű folyó és folyóparti élővilág, valamint a Duna-kanyar tájképi és ökológiai folyosó szerepe határozza meg karakterét. Területe a Pilis- a Visegrádi- és a Börzsöny-hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit öleli át. A Dunakanyar összekötő kapocsként szerepel a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között. Sok faj illetve társulás itt éri el elterjedésének határát (pl. pirosló hunyor, nyúlfarkfüves bükkös). A70-es években betelepítet muflon - különösen a Szent Mihály-hegyen - talajeróziót, a növényvilág károsodását okozza.

A védett terület 96%-át erdők teszik ki; előkészítés alatt áll a Pogány- Rózsási terület, a Szent Mihály-hegy déli részének, valamint a Cserna-völgy jellemző területének erdőrezervátummá nyilvánítása. A Börzsönyben főleg a folyóvölgyekben, míg a Pilisi oldalon számtalan barlangban is megtalálták a kőkorszaki ember nyomait. A két hegységet a késő bronzkorból származó földvárak maradványai is jellemzik.

Tájvédelmi körzetei:

Ócsai Tájvédelmi Körzet

Az Ócsa községet körülölelő turján-vidéken 1975-ben jött létre az Ócsai Tájvédelmi Körzet, melynek védett növényei a vitéz kosbor; szúnyoglábú bibircsvirág. Jellegzetessége a kormos csáté és a téli sás. Ritka reliktumfajként él itt a szárazföldi ászkarák a kis gyékénybagoly lepke. Tömegesen fordul elő a mocsári béka. Az úgynevezett Ramsari egyezmény alá tartozó területén látható a sárszalonka, kis vöcsök, nádirigó, törpe egér, nyest, és a vidra. Egy madártani kutatóállomás is működik itt.

Vértesi Tájvédelmi Körzet

A karsztosodás következményeként barlangok jöttek létre a hegységben, melyek közül leghíresebb a Báracházi barlang, melyben 10 millió éves növényi lenyomatokat, állati csontokat találtak. Jégkorszaki maradvány a cifra (medvefül) kankalin és a keleti gyertyán. A Csíkvarsai rét jellegzetes madara a pajzsos cankó, törpe vízicsibe és a nagy póling. A kiszáradó láprétjének vizes élőhelyét csak néhány száz méter választja el a csákvári Haraszt-hegy szélsőségesen száraz, mediterrán jellegű dolomit sziklagyep társulásától. A Vértes hegységnek gazdag a ragadozó madár állománya.

Gerecsei Tájvédelmi Körzet

Felépítésében a triász mészkő uralkodik. Édesvízi mészkő is nagy tömegben fordul elő , így sok a barlang jelentős denevérkolóniákkal. Legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cseres-tölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, melynek jellegzetessége a sárga kövirózsa, a turbánliliom, a magyarföldi husáng és a csinos árvalányhaj.

Fokozottan védett állata a vadmacska, békászó sas, barna kánya, kereknyergű patkósdenevér, a csonkafülű denevér és a nemzeti park logójában is szereplő havasi cincér.

Budai Tájvédelmi Körzet

A Budaörsi kopárok fokozottan védett területek, melyen él a bennszülött magyar gurgolya, budai imola, a budai berkenye és a haragos sikló. Csak ebben a tájvédelmi körzetben él a szirti gyöngyvessző, a rablópille, a fűrészlábú szöcske, a fürtös homokliliom és a magyar lednek. Az egész világon csak itt fordul elő a pilisi len.

Sárréti Tájvédelmi Körzet

Mintegy 12 km hosszú és 5-8 km széles tőzeges lápmedencéje van; mésziszap majd tőzeg borította be a feltöltődő tavat. Kiszáradó láprétek jellemzik, foltokban a ritka csátés és nyúlfarkfüves láprétek jellemző fajaival, mint például a poloskaszagú kosbor.

Gödöllői Tájvédelmi Körzet

1990 nyarán hozták létre, melyen a gyertyán elegyes mezei juharos-tölgyes, a kislevelű hársas-tölgyes társulás jellemző. Ezen a területen vált ismertté az  ujjas sás és a homokviola.  Itt fészkel a guvat, barna rétihéja, holló és a darázsölyv.

Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

 Mezőföld tengelyét képező mintegy 100 km hosszú Sárvíz-völgy a Sárrét medencéjétől a Duna-völgyéig tart. A Soponyai-víztározó több száz párból álló dankasirály fészektelepén szerecsen sirályok, cigány-, barátrécék költenek.

Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak alkotják, mozaikos elrendezésű. Három nagyobb és hét kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Az Orgoványi rétekre érve nádasok, láprétek, szikes gyepek, homokbuckák látványa fogadja a látogatót. A Szikrai- és az Alpári-réten a festői szépségű szikrai Holt-Tisza és Tőserdő ugyan a nemzeti park legkisebb területe, de bámulatos környezetével, ártéri mocsaraival, gazdag állatvilágával a lehető legnagyobb élményt nyújtja látogatói számára. A turjánvidéket őrző Peszéradacsi réteken bóklászva kiemelkedő értékkel bíró, fokozottan védett növényekkel találkozhatunk. Közöttük többféle orchideával, szúnyoglábú bibircsvirággal, vitézkosborral, vitézvirággal, szarvas-, pók-, és légybangóval, mocsári kardvirággal, szibériai nőszirommal.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkról bővebben a  http://www.dinpi.hu/  oldalon olvashat.