6.7.1. A rovarok általános jellemzése
A hatlábúak altörzsébe a három pár ízeltlábbal rendelkező fajok tartoznak. Külső vázuk a kitin, mely a legtöbb fajnál kitinlemezekből felépülő páncélt alkot. A kitinlemezeket vékony hártya köti össze. Az insecta = bevágottak elnevezés a három testtájra: fej, tor, potroh utal.
A fejen a szaglás és tapintás érzékszerveit: a csápokat, a látást szolgáló összetett vagy pontszemeket, valamint a végtagokból kialakult szájszerveket láthatjuk. A legősibb a rágószájszerv, amely növényi és állati táplálék elfogyasztására is alkalmas. További szájszervtípusok: nyaló, szívó, szúró-szívó.
A tor három szelvényéhez 3 pár ízeltláb (járóláb) és általában 2 pár szárny kapcsolódik. A szárnyak felépítése nagyon változatos, a rovarok rendszerezésénél fontos szempont.
A rovarok harmadik testtája a potroh, amely elsősorban a zsigeri szerveket tartalmazza. A potrohot is a kitinváz rugalmas lemezei alkotják. A légcsövek nyílásai a potroh két oldalán helyezkednek el. A légcsere a potroh lemezeinek harmonikaszerű mozgatásával zajlik.
A rovarok testtájai és szervei
forrás: users.atw.hu/banokisk
A tápcsatornájuk elő-, közép- és utóbélre tagolódik, az emésztést emésztőmirigyek segítik. A szájszervek után következik a szájnyílás, a garat, a nyelőcső, a begy, a gyomor, a középbél, ahol az emésztés és a felszívás történik, majd az utóbél következik, ahol az ürülék alakul ki. Az előbélhez a nyálmirigy, a középbélhez a középbéli emésztőmirigyek csatlakoznak. Kiválasztó szervük: a Malpighi-edények, melyek a közép-és utóbél tájékán elhelyezkedő csövek. A Malpighi-csövek egyik végükön zártak, a másikkal a bélbe nyílnak. A csövek vékony falán keresztül jut be a testfolyadék és a benne levő bomlástermékek a cső üregébe. A még felhasználható anyagokat és a vizet a csövek bélhez közeli szakasza és az utóbél veszi fel, így az utóbélnek is szerepe van a kiválasztásban.
A rovaroknál az oxigént nem a keringési rendszer, hanem a sejtekig elágazó légcsőrendszer biztosítja, így a rovarok differenciálatlan keringési rendszere mellett is lehetséges a gyors mozgás. A testfolyadékot áramoltató szív tulajdonképpen a rovarok hátoldalán végighúzódó, hátul zárt, elöl nyitott és az oldalán lyuggatott cső, amelyhez kívülről izmok tapadnak. Ezek összehúzódása megnöveli a cső térfogatát és a szövetek közül az oldalsó nyílásokon a csőbe szívódik a testfolyadék. Az izmok elernyedésekor pedig a fej felé nyomja a csőszerű szív a testfolyadékot.
A rovarok tipikus fejlődése a teljes átalakulás, amely négy fő szakaszból áll: pete, lárva, báb, kifejlett állat (imágó). A petéből lárva fejlődik, melynek lárvakori szervei vannak és az életmódja is eltér a kifejlett állatokétól. A folyamatos és gyors növekedése miatt többször vedlik, majd végül kifejlett rovar lesz belőle. Így fejlődnek például a bogarak, a méhek, a legyek és a lepkék.
teljes átalakulás
forrás: users.atw.hu/banokisk
A másik fejlődési típus az átváltozás, amely annyiban tér el a teljes átalakulástól, hogy nincs báb alakja. Átváltozással fejlődnek például a késrészek és a szitakötők.
átváltozás
forrás: users.atw.hu/banokisk
A harmadik fejlődési típus a kifejlés, melynek során a petéből kikelő állatok testfelépítésükben és életmódjukban is hasonlítanak az imágókra. Így fejlődnek például a sáskák, szöcskék és a tücskök.
