Skip navigation

9.2. Legelterjedtebb háziállatfajták

A következőkben a legelterjedtebb háziállatfajtákat ismertetjük.

Mangalica

A mangalica ősi magyar zsírsertés, amely kistestű, vékony csontozatú és göndör szőrrel borított. Ezt a fajtát kifejezetten a zsírtermelésre nemesítették ki. A huszadik század második felére a létszáma minimálisra csökkent, de napjainkban újra előtérbe került kiváló minőségű húsa és zsírja miatt.  Magyarország több nemzeti parkjában is tenyésztik génmegőrzés céljából.

Fajtái: szőke mangalica (leggyakoribb változat), fecskehasú mangalica (elsősorban a Dunántúlon tenyésztik), vörös mangalica (ritka). A fekete mangalica már kihalt.

Szőke mangalica
fotó: Krnács András 

Szürkemarha

A hatalmas legelők jellegzetes legelő állatcsoportját képezte egykoron a szilaj szürkemarha gulya. Már honfoglaló őseink korában létezett a fajta Magyarország területén. A szürkemarha tökéletesen alkalmazkodott a rideg tartáshoz, akár egész télen kibírta a legelőn tartást. Teje erjesztve túróként, és húsa élelemként szolgált. Az állat testi erejét őseink a földművelésnél (szántás, boronálás, betakarítás, malomhajtás, stb.) használták ki.

Szürkemarha
fotó: Krnács András 

Juhok: racka, cigája, cikta

Letelepedett őseink állattartással foglalkoztak, így a juhok fontos szerepet játszottak életükben. A puszták gyenge füvein is megélni képes szívós fajta a racka, mely pödrött V-alakú szarvával elegáns állata volt a magyar pusztáknak. A cigáját és a ciktát elsősorban tejtermelésre használták, inkább a dombvidéki és hegyvidéki legelőket hasznosították velük. A juhokat hármas célból tartották: hústermelés, tejtermelés, gyapjútermelés. A rackának a fekete és fehér színváltozata is ismert.

 Racka
fotó: Krnács András

Cigája
forrás: vendegvaro.hu

 

Cikta
forrás: nagybirtok.hu

Baromfi-félék

 Több mint ezer éve adaptálódtak a Kárpát-medence éghajlatához, ezért edzett, ellenálló állatok.  A parlagi tyúkból nemesítették ki a kendermagos és a sárga magyar tyúkot, valamint a fehér magyart, melyek a külterjes tartást jól viselik. A kendermagos és a sárga magyar tyúk kopasznyakú (erdélyi kopasznyakú) változatban is előfordul. A tyúk mellett őshonos lúd – mint amilyen például a fodrostollú lúd - és kacsa fajták is léteznek. Meg kell említeni a réz és bronzpulyka fajtákat is, amelyek eredetileg Észak-Amerikából származnak, de hazánkban olyan fajtákat tenyésztettek ki, amelyek sehol máshol nem lelhetőek fel.

Fodrostollú magyar lúd
forrás: biokontroll.hu

Kutyafajták

A kutya az ember legősibb haszonállata. Őseink vadászathoz és a pásztorélet könnyítése céljából nemesítették ki azokat a fajtákat, amelyek ma is ismertek különleges képességeikről. Hasznosítási szempontból 3 kategóriába csoportosíthatjuk a magyar őshonos kutyafajtákat.

Híres magyar őrzőkutyák a komondor és a kuvasz.

Kuvasz
forrás: termeszetvedelem.hu

Komondor
forrás: haziallat.hu

Terelőkutya (pásztorkutya) fajtánk a puli, pumi, és a mudi.

A vadászkutyánkat elsősorban sportvadászat céljából használták őseink. A magyar agár hihetetlen sebességének köszönhetően tudta elejteni a vadat.

A magyar vizslát már a XI. században ismerték. Híres volt Balassi Bálint magyar vizsla tenyészete.

Magyar agár
fotó: Kacer (wikimedia.org)

Magyar parlagi kecske

A XVIII. század végén törvénybe foglalták, hogy csak szegény ember tarthat kecskét, és az, aki egészségileg rá van szorulva. A kecske olyan növényeket is hasznosít, amely mások számára ehetetlen (kutyatej, parlagfű), így a parlag és az elgyomosodott területek hasznosítására („fűnyírásra”) is alkalmas. A kecsketejben háromszor annyi a vastartalom, mint a tehéntejben, ezért fontos szerepe van az egészséges táplálkozásban, ezért az utóbbi években növekszik a tenyészállománya.

Magyar parlagi kecske
forrás: tincses.hu

Lovak

A hazai lófajták közül igazi őshonosnak a hucult tekinthetjük. A híres magyar lófajták közül a legismertebbek: lipicai, kisbéri, gidrán, nóniusz, arabs, muraközi és furiozo- north star.

Huculménes az Aggteleki Nemzeti Parkban
forrás: anp.hu

 Magyar bivaly

Őseink is tenyésztették a bivalyt, ezért őshonosnak tekinthető a Kárpát-medencében. Valószínűleg bivalyok húzták a honfoglaló magyarok szekereit. Ma a természetvédelemben a vizes területek rehabilitációjában van nagy szerepe. (egyedül a bivaly legeli le a nádat, sást)

Bivaly
fotó: Molnár Gyula

Az őshonos magyar háziállatokról posztert is kiadott a Természetvédelmi Hivatal.

 

 

Ajánlott filmek

Régi magyar háziállatok:

Ősi háziállatok az Ecsedi lápon: