1.4. Az éghajlat hatása az élővilágra

A kontinensek folyamatos változása, mozgása mellett az éghajlat is hatással van az élőlényekre. Minden fajnak megvan a kedvelt hőmérséklet és nedvességtartománya, amelyben a leghatékonyabban képes szaporodni, élni. Ezen hőmérsékleti és nedvességi tartomány határaihoz közeledve egyre érzékenyebbé válik a kompetíció (a fajok közötti versengés) hatásaira azért, mert a szuboptimális – azaz az optimálistól, a legkedvezőbbtől eltérő – körülmények között él.

Az élőlények tűrőképességét ábrázoló Gauss görbék
forrás: sulinet.hu

Azt is megfigyelhetjük, hogy bizonyos élőlények földrajzi elterjedésének határait nemcsak az éghajlati tűrőképesség határozza meg, hanem az is, hogy hol képes hatékonyan versenyre kelni az adott faj más fajokkal. A fajok elterjedése egy dinamikusan változó folyamat, amelynek lényege, hogy a klíma változásához az élőlények fajai megpróbálnak alkalmazkodni vagy úgy, hogy számukra kedvezőbb élőhelyre vándorolnak, vagy kedvező mutációk hatására a testfelépítésük igazodik a környezet változásaihoz. Azok a fajok pedig, amelyek nem képesek alkalmazkodni, vagy nem tudnak kedvezőbb élőhelyre vándorolni, kipusztulnak. Ez a természetes szelekció lényege.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a mai változatos élővilág kialakulásában, fejlődésében (az evolúcióban) a kontinensek felszínének változásai, az éghajlat változásai és az élőlények alkalmazkodó képessége játszik alapvető szerepet. Ha megvizsgáljuk, hogyan válaszoltak az állatok és a növények az éghajlati változásokra a múltban, ez segítséget nyújthat a jövőben bekövetkező klímaváltozásokra adott reakciók előrejelzésében („megjóslásában”). A múltbéli események elemzésével a biogeográfia, míg az élőlényeknek a megváltozott életkörülményekhez való alkalmazkodási folyamatának – ami napjainkban is zajlik - elemzésével az ökológiai kutatások foglalkoznak. Ezekről bővebben a fejezet végén felsorolt irodalmakban tájékozódhat az olvasó.