4.5. Zárvatermők (Angiospermatophyta)

A zárvatermők első képviselői a középidő Jura korszakában jelenhettek meg az ősi nyitvatermők továbbfejlődésével. A középidő végére már nagy fajszámban éltek. Gyors elterjedésüket fejlett szerveiknek és a jobb alkalmazkodó képességüknek köszönhetik. Fejlett vegetatív szerveik: a gyökérzet, a szár, és a levél nagyon változatos megjelenésű, hiszen mindig az adott környezeti tényezőhöz alkalmazkodva alakultak ki az evolúció során. A szárban kialakultak a gyorsabb szállítást biztosító vízszállító csövek és rostacsövek, így a tápanyagszállítás és a párologtatás is tökéletesedett. A fejlett vegetatív szervek mellett a virág felépítése is differenciálódott. Megjelentek a színes és virágtakaró levelek: a zöld csészelevelek mellett a szirom- és a lepellevelek. Illatos nedvet termelő nektáriumok is megtalálhatók a virágaikban, mellyel magukhoz csalogatják az állatokat (főleg rovarokat), így azok elősegítik a megporzásukat, majd a megtermékenyítésüket.  A virágban a termőlevél bezárult, védettebbé vált a benne levő magkezdemény.  (Magkezdeményeket a termőlevelek teljesen körülzárják, erre utal a zárvatermők altörzsének neve is.) A magház fala is részt vesz a mag védelmében, így a zárvatermőknél új szerv: a termés jelenik meg.  A magot körülvevő termésfal nagyon változatos megjelenésű, így különböző terméstípusok fejlődtek ki a növényfajoknál.