6.1.2. Szaporodásuk

Szaporodásuk többnyire ivaros, de kedvezőtlen életkörülmények között ivartalan is lehet.  A szivacsok törzsébe tartozó fajok többsége hímnős, kölcsönös megtermékenyítéssel szaporodnak. Az ivaros szaporodás során a testében levő petéket a vízzel és a táplálékkal együtt beszívott hímivarsejtek termékenyítik meg. A lárvák a fejlődésük során kiszabadulnak a vízbe és elúsznak. Később egy alkalmas felületen letelepednek, és fiatal szivacsokká alakulnak. A szivacsok lárváikkal terjednek szét, és hódítanak meg új élőhelyeket.

Ha két fiatal, azonos genetikai tulajdonságú egyed közel telepszik le egymáshoz, növekedésük során összenőnek, és egyetlen szervezetet alkotnak. Ha viszont egy egyed több darabra törik szét, ezek mindegyike képes újra teljes szivaccsá fejlődni. Az édesvízi szivacsoknak meg kell küzdeniük az évszakos táplálékhiánnyal, ezért télen elpusztulnak. Ivartalanul szaporodva gyöngysarjakat (gemmulákat) képeznek. Ezek ellenálló fallal beburkolt, több sejtből álló apró szaporító képletek, melyek képesek átvészelni a kedvezőtlen időszakot. A burokkal körülvett, tápanyaggal ellátott differenciálatlan sejtek csoportja a szülő elpusztulása után bekerül a vízbe, letapad valamilyen aljzatra és új élőlény fejlődik ki belőle.