7.3. A füves területek élővilága

A füves területeket tartalmazó tájnak Magyarországon többféle elnevezése van. A rét, a legelő és a szántóföld összefoglaló neve a mező.

Dombvidéki mező
fotó: Fűzné dr. Kószó Mária 

Az élőlényeknek táplálékot, búvó- és fészkelő helyet nyújtó mezőn a környezeti tényezők szélsőségesek. Sok a napfény, kevés az árnyék. Nagy a hőmérsékletingadozás a nappalok és az éjszakák, valamint a tél és a nyár között. A csapadék viszonylag kevés, eloszlása egyenlőtlen. Nyáron sokszor hetekig nem esik eső, ilyenkor száraz a talaj, alacsony a levegő páratartalma. A szél szabadon jár, a tájon messzire ellát a szem, kevés a búvóhely. A talaj minősége rendkívül változó.

A települések körüli mezők képviselik azt a tájtípust, amely leginkább utal az ember tevékenységére. Ebben az élettérben növények és állatok mesterségesen létrehozott életközösségeivel találkozunk. Amennyiben a réteket nem kaszálnák, elbozótosodnának, és nemsokára ritkás elegyes erdő alakulna ki rajtuk. Természetes rétek már csak kevés helyen maradtak fenn eredeti állapotukban. Ilyenek a mocsárrétek, szikes rétek, száraz gyepek vagy havasi kaszálók. A mesterséges és természetes rétek közös vonása, hogy fátlanok vagy csak gyéren, szétszórtan álló fák, cserjék találhatók rajtuk; uralkodó elemeik a füvek és más lágyszárú növények. A rétek állapotára a kaszálás mellett az éghajlat, a legeltetés és a trágyázás is nagy befolyást gyakorol. Az eredetileg paraszti jellegű táj még nem is olyan régen gazdag változatosságot mutatott: a szántóföldtől a parlagig, a sövényektől és mezsgyéktől az árkokig és tavakig különféle élőhelyek fordultak elő benne. A modern mezőgazdaságnak azonban egyre többet kell a talajból kihoznia, hogy versenyképes maradjon: a műtrágyák túlzott alkalmazása és a modern gépi technológia a mezőséget monoton agrársztyeppé változtatta. E fejlesztés elhibázottsága az utóbbi időben egyre érzékelhetőbbé válik. Ezért Európában növekvő erőfeszítéseket tesznek a természet-közeli, extenzív és értékmegőrző mezőgazdasági termesztés kialakításáért, ezt szolgálják a Natura 2000-es területek. 

A mesterséges réten kaszálnak, ezért kaszálónak nevezik. A természetes réten (melyet az ökológusok inkább csak természet-közeli elnevezéssel illetnek) általában állatok legelnek, ezek a legelők.

Hazánkban a Dunántúli- középhegységnek, a Mecsek vidékének meleg, napos, sziklás lejtőin, valamint az Alföld homokbuckáin kisebb- nagyobb facsoportok váltakoznak füves térségekkel, rétekkel, legelőkkel. Az ember is létesített réteket, legelőket, szántóföldeket az erdők kiirtásával. A magasabban fekvő rétek szárazak, mélyebb helyeken lévők nedvesek. Bár a réteken kora tavasztól késő őszig sokféle színes virág nyílik, az uralkodó növények mégis a fűfélék.

A fűfélék csoportjába 600 fajnál is több növény tartozik. Közös sajátosságuk, hogy egymás mellől eredő, körülbelül azonos hosszúságú és vastagságú mellékgyökerekből álló mellékgyökérzetük van. Száruk belül üreges szalmaszár, mely rugalmas felépítésű, így a széllel szemben ellenáll. A levelek átölelik a szárat, úgynevezett levélhüvelyt képeznek. A levelek erei egymás mellett futnak, azaz párhuzamos erezetűek. Szélmegporzású virágzatuk zöldes, nem szembetűnő, mely a legtöbb pázsitfű esetében kalászt vagy bugavirágzatot alkot.

Fűfélék felépítése

Az olyan magasra növőket, mint amilyen például a nádperje, szálfüveknek nevezzük. Laza bokrú szálfű például a réti csenkesz, réti komócsin, nádképű csenkesz, csomós ebír, olasz vagy szálkásperje.

Nádperjés rét
forrás: indafoto.hu

Az alacsonyabbak az aljfüvek. Ilyen az angolperje is.

Angolperje
forrás: gyomnovenyek.hu

Az angolperje a tarackbúzával könnyedén összekeverhető. A tarackbúzával szemben a hajtásai és a levelei tömött zsombékot alkotnak. Az angolperje általánosan elterjedt és gyakori a hegyi és nedves legelőkön, száraz gyepekben, réteken, utak mentén, taposott gyomtársulásokban; üde vagy közepesen száraz, tápanyagokban és bázisokban gazdag agyag-, ritkábban homoktalajokon nő.

Tarackbúza
fotó: Spedona (wikimedia.org)

A taréjos búzafű rendkívül értékes, szárazságtűrő, laza bokrú, évelő fűféle. A talaj iránt nem igényes, jól terem homokon és termősziken is. Száraz fekvésű kaszálók és legelők telepítésére is alkalmas. Természetes gyepben, omlásos lejtőkön, lösz- és homoktalajon szórványosan fordul elő. A legeltetést, vagyis a rágást és a tiprást kiválóan bírja. A fűfélék között változatos formájú és színezetű lágyszárú növények láthatók. Az illatos virágok a lepkéket csalogatják. A mezőn nagyon sok és sokféle állat él, melyek többsége rovar.  A rétek élővilágát az alábbi filmek megtekintésével ismerheti meg: