Történet
A Felforgatókönyv (Stranger than fiction. Marc Stranger, 2006) egy unalmas életet élő, fantáziátlan adóhivatalnok, Harold Crick története, aki egy napon, miközben a szokásos napi rutinjait végzi, különös hangot hall, amely pontos képet nyújt arról, hogy kicsoda ő valójában, éppen mit csinál, és milyen sors vár rá a jövőben. A hang jelentkezésével egyidőben bekövetkező események hatására élete egészében véve megváltozik; mindezt azonban beárnyékolja a hang által bejelentett közelgő halálának a híre. A Felforgatókönyv története egy olyan fikciós szerződést visz színre, amely a narratíva mibenlétét, határait feszegeti. A történet olyan világot tár elénk, melyben a szereplő hallja az őt létrehozó narrátor hangját, kapcsolatba léphet a szerzővel/íróval, meggyőzheti őt a történet módosításáról. A film egy regény megírásának a története, vagy egy olyan figurának a története, aki egyszer csak arra ébred, hogy egy regény szereplője. A fikció a narráció alapvető lehetőségeire kérdez rá, mint például az élet elbeszélhetősége, élet és narratíva, fikció és narratíva bonyolult kölcsönhatása. Az önreflexió másik szintje a regény és a film narratívájának párhuzamai és különbségei között nyílik meg: bár a film nem reflektál nyíltan film-voltára, mégsem kerülheti meg a reprezentációnak azt a megkettőződését, mely a regény és az „élet” filmbeli bemutatásából adódik. Mivel a film történetének szereplőjét a filmbeli regény elbeszélése hozza létre, megkerülhetetlen a filmi elbeszélés mindenhatóságának megkérdőjeleződése. A narratív metalepszis, mely az egymásba ágyazott történetek (a film és a filmbe ágyazott regény) közti határt megsérti, ellehetetleníti, a Felforgatókönyv történetének szintjén érvényesül. A magasmodernista művekkel ellentétben itt nem a szerzői kiszólás vagy a nézői pozíció közvetlen tematizálása (a néző interpellációja) hozza létre az önreflexív szituációt.
A film plakátja.
A Felforgatókönyv története expliciten tematizálja az életnek a történet rendjébe való illesztését, és a regény, valamint a film történetének megkettőzésével és tükrözésével impliciten és játékosan reflektál arra is, hogyan képződik meg a filmi történetmondás mindenhatóságának illúziója (és lelepleződése), és milyen mediális eszközei, támaszai (verbális és vizuális narráció) vannak.