Skip navigation

1.7.2. Érzelmi folyamatok a változás során

Elisabeth Kübler-Ross (1969) a haldoklás öt pszichológiai fázisát különítette el. Modellje az embereket negatívan érintő változásokkal kapcsolatban is figyelemre méltó. A modell öt pszichológiai fázisa a változásokra a következőképpen alkalmazható[1]:

  1. Elutasítás: Amikor a dolgozó értesül a tervezett változtatásról, egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” -- mondja. Arra gondol, hogy biztosan tévedésről van szó, vagy a vezetők majd meggondolják magukat. Ez a hárítás időszaka, az érintett még nem készült fel arra, hogy szembenézzen a tényekkel. Ez természetes önvédelmi reakció.
  2. Düh: Ez a szakasz akkor kezdődik, amikor az érintett belátja: semmi értelme a tények tagadásának. Ekkor rendszerint megváltozik a viselkedése: dühössé, vádaskodóvá válik. Százszor felteszi a kérdést: „Miért pont velem történik mindez?” Igazságtalannak érzi a történéseket. Gyakori reakció mások vádolása, a döntést hozó vezetőké, a változással jobban járó kollégáké. A harag és düh a tehetetlenség érzéséből fakad, nem feltétlenül a megvádoltak hibáiból (bár ez is előfordulhat).
  3. Alku: Az előző szakaszban az érintett azt kérdezte, miért éppen őt érinti kedvezőtlenül a változás, most már úgy hiszi, hogy bizonyára oka van annak, hogy éppen ő az érintett. Van, aki „belátja”, hogy mit kellett volna másképp tennie. Ezért felajánlásokat tesz: változtat a magatartásán, hátha így elkerülheti a „büntetést”. A korábban agresszív, dühös, követelőző ember készségessé, együttműködővé válik. Megpróbálja a számára legelfogadhatóbb alternatívát elérni.
  4. Depresszió: Ez akkor következik be, amikor az érintett szembesül azzal, hogy a változás elkerülhetetlen. Általában passzivitásba süllyed, magába fordul. Mindennapos, megszokott tevékenységeit nem végzi el, mert gondolatait a félelem és szomorúság köti le. Önbecsülése és aktivitása ekkor van a mélyponton.
  5. Belenyugvás: Ez a fázis a változás, az új állapot elfogadását jelenti. Már nem keresi a történések okát, leküzdi félelmeit és ellenérzéseit, és arra irányul a figyelme, hogy hogyan tud boldogulni az új helyzetben. Képes továbblépni. Ismét kifele fordul, aktivitása fokozódik. Az új feltételrendszer kereteiben kezd el gondolkodni, azon belül mérlegeli a lehetőségeit. Hinni kezd abban, hogy minden rendben lesz, önbecsülése javul. Új célokat tűz ki.

A vezetőknek fontos érteniük a fenti pszichés állapotokat és tisztában lenniük azzal, hogy ezek természetes emberi reakciók. A közvetlen vezetők feladata, hogy minél előbb átsegítsék a változások kárvallottjait a belenyugvás állapotába.



[1] Lásd például: http://www.change-management-coach.com/kubler-ross.html; http://www.entrepreneurial-insights.com/understanding-kubler-ross-change-curve