Skip navigation

1.6. A változtatás ütemezése

A változtatások ütemezéséről a vezetőnek kell döntenie. Háromféle ütemezés lehetséges, melyek mindegyikének megvannak az előnyei és a hátrányai, és a helyzettől, a változtatás jellegétől függ, hogy melyik a megfelelőbb.

            Az úgynevezett bigbang (magyarul: nagy bumm) típusú ütemezés esetében a régi rendszert egyszerre és teljesen leváltja az új a szervezet egészében, és ettől kezdve a régi rendszer nem él tovább. Ilyen például az új szervezeti forma bevezetése, vagy ha egy sportegyesület úgy dönt, hogy nonprofit szervezetből forprofit gazdasági társasággá alakul. Ennek a megoldásnak a legnagyobb hátránya a jelentős kockázat, hiszen ha az új rendszer nem válik be, akkor az a szervezet egészét érinti, és rendkívül körülményes a visszatérés a régi állapothoz. Éppen ezért a bigbang típusú ütemezés komoly előkészítést igényel, és ennél a megoldásnál lehet számítani a legnagyobb ellenállásra az érintettek részéről.

Az úgynevezett pilot (próba) típusú ütemezésnél az új rendszert próbajelleggel kipróbáljuk a szervezet egy részében, egységében, és ha beválik, bevezetjük a szervezet egészében is. Ilyen lehet például a rugalmas munkaidő kipróbálása egy egységben. Ez óvatosabb megoldás, mint a bigbang, de fontos, hogy körültekintően válasszuk ki a pilot egységet, hogy az ott szerzett tapasztalatok iránymutatóak legyenek a rendszer egészére nézve. Ha ugyanis a legelkötelezettebb emberek csoportján próbáljuk ki a rugalmas munkaidőt, akkor a kedvező tapasztalatok (például, hogy a munkateljesítmény nem csökken) nem feltétlenül lesznek érvényesek a kevésbé elkötelezett emberekre. Az is lényeges, hogy a pilot tapasztalatait fel kell használnunk az új rendszer finomhangolása és bevezetése során – hiszen ez a kipróbálás értelme. Ennek az ütemezésnek a legnagyobb előnye a próbajellegből adódó kis kockázat, hátránya, hogy a kétféle rendszer (a régi és a szervezet egy részében bevezetett új) együttélése, együttműködése konfliktusokat, illeszkedési zavarokat eredményezhet. Különösen olyan esetekben jelentkeznek kompatibilitási zavarok, amikor egy összefüggő munkafolyamat egy részében alkalmazunk valamilyen új technológiát vagy számítástechnikai megoldást.

            A harmadik lehetséges ütemezés a párhuzamos bevezetés. Ebben az esetben a régi és az új rendszer addig működik egymás mellett, amíg a régi biztonságosan elhagyható. Tipikus példa erre a digitális adatkezelésre történő átállás, melynek során a hagyományos, papíralapú adatkezelést is megtartják addig, amíg a digitális rendszer már jól működik. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy teljesen biztonságos, ugyanakkor a két rendszer párhuzamos működtetése rendkívül erőforrás-igényes. Ha a párhuzamos ütemezés mellett döntünk, fontos, hogy előre rögzítsük a párhuzamos működés időtartamát, ellenkező esetben a váltás, a régi rendszer elhagyása túlságosan elhúzódhat. (Farkas 2004 alapján)