Kommunikáció

Autizmus esetén a nyelvhasználat egy olyan terület, ahol a legjelentősebb pszichológiai problémák jelentkeznek, illetve igen feltűnőek. A nyelvhasználat elsajátítását megelőzően az ép fejlődésmenetre jellemző rámutatás és felmutatás ritkán figyelhető meg autista gyermekek kommunikációjában. Helyette általában kiragadják a kiszemelt tárgyat a másik személy kezéből (Baron-Cohen és Bolton, 2000).

A kommunikációs eltérések már kisgyermekkorban megfigyelhetők.

 3. ábra Autizmussal élő személyek kommunikációs fejlődése (Havasi, 2003. 22. o.)

A nem nyelvi kommunikáció is érintett. Egyrészt rendszerint nincs összefüggés az arckifejezés és a hanglejtés között. Másrészt a gesztusokat sem megfelelően használják beszéd közben (Baron-Cohen és mtsa, 2000).

Az autizmussal élő csecsemők nem használják a jelzősírást, a rámutatást és nem is gagyognak. A nonverbális kommunikációs megnyilvánulásaik is sérült, nincs harmónia a tekintetük, a hanghordozásuk, a mimikájuk és a beszédük között.  Beszéddallamuk általában monoton.

Nagy nehézséget jelent számukra az allegorikus, szimbolikus vagy kettős jelentéssel bíró kifejezések és a viccek értelmezése, valamint névmások használata értelmezése. A szintaxis területén kívül a pragmatika területe is érintett. Problémát jelenthet számukra a kérdés és kérés elkülönítése (Havasi, 2003).

Az autista személyek beszédében is számos probléma azonosítható. Baron-Cohen és munkatársa (2000) a következőket emeli ki a beszéd rendellenességeit illetően. Egyrészt jellemző az echolália, azaz az elhangzottak, szavak vagy kifejezések, azonnali vagy késleltetett megismétlése. Az úgynevezett „papagájbeszéd” rendellenesnek tekinthető, mivel gyakran hároméves kornál idősebb gyermekek esetében is tapasztalható. Másrészt nyelvhasználatuk metaforikus, a fogalmakat önkényesen kapcsolják össze. Így csak az a személy képes megérteni mondanivalójukat, aki valóban ismeri őket. Továbbá problémát jelentenek a neologizmusok. Az autista gyermekek számtalanszor olyan kifejezéseket használnak, melyeket ők maguk alkotnak.

Marcus és Watson nyomán Peeters (2007) a következőképpen rendszerezi az autista gyermek korai nyelvfejlődését autizmusban. Hathónapos kor körül a sírás nehezen értelmezhető. Korlátozott vagy szokatlan gagyogás jellemző. Egyéves korban amennyiben megjelennek szavak, nem megfelelően használja azokat. Rendszeresen hangosan sír, melyet a gyermeket körülvevő személyek nem tudnak értelmezni. Kétéves kor környékén szókincse szűkös, mindössze körülbelül 15 szóból áll. A szavak megjelenése után azok eltűnése tapasztalható. Gesztusokat nem használ, a rámutatás is esetleges. Hároméves korú autista gyermek ritkán illeszt szavakat egymás mellé. Echolália mondatok szintjén előfordulhat. Beszédritmusa, -hangszíne és a hangsúlyozás is a megszokottól eltérő, furcsa. Hangképzési hibák is igen gyakoriak. Peeters (2007) szerint az értelmes beszéd hiánya az érintettek felénél vagy több, mint 50%-ánál tapasztalható. Az ilyen gyermekeket funkcionálisan némának nevezik (Baron-Cohen és mtsa, 2000). A kívánt tárgy megszerzése céljából kézen fogja a szülőt és ahhoz vezeti vagy a szokásos helyen várja, hogy megkapja a kiszemelt tárgyat. Négyévesen vannak, akik képesek 2-3 szóból értelmes mondatot alkotni, de az echoláliát továbbra is alkalmazzák. Reklámokat utánoz. Képes kéréseit elmondani (Peeters, 2007).

Az elfogadhatóan vagy jól beszélő autista gyermekek és személyek szókincse általában lassan gyarapszik. Számukra nehézséget okoz az általánosítás, a viszonyszavak megértése, elsajátítása, a személyes névmások használata, az átvitt értelmű kifejezések, elvont, kétértelmű vagy azonos alakú szavak és szinonimák értelmezése. A szintaxis megértése is problémás, különösen a deiktikus, helyzetfüggő elemek értelmezése nehéz. A beszélő szándékát nem vagy nehezen azonosítják (Baron-Cohen és mtsa, 2000; Peeters, 2007). 

Kommunikációs segédeszköz:

A nem beszélő társaknak szüksége lehet vizuális kommunikációs rendszer alkalmazására. A megértést az segíti, hogyha a szimbólum és a jelentés között látható a kapcsolat (Peeters, 2007).