2.3. 0-0,3 év

Főként sírási hangok jellemzik. "Differenciált" és "differenciálatlan"kiáltásszerű hangokat ad a csecsemő. Az ún. "differenciált" hangok már valamilyen jelentést hordoznak, egyes állapotoknak megfeleltethetőek, melyeket a csecsemő következetesen ugyanazon helyzetekben használ. A leggyakrabban ejtett hangok magánhangzószerű elemek, leginkább "a"-ra, "e"-re, "u"- ra emlékeztetőek, valamint egyes mássalhangzószerű torokhangok.

Az újszülött már 2 hetes korában képes az emberi hangot máshangoktól-, és az emberi beszédhangot más emberi hangmegnyilvánulásoktól megkülönböztetni. Az auditórikus tapasztalatokon alapuló veleszületett képesség birtokában a gyerekek képesek egészen finom hang-megkülönböztetésekre /pl. mássalhangzók képzési helyének elkülönítésére/. A csecsemő először szupraszegmentális jelenségekre reagál, számára a beszédaktus pragmatikai aspektusából ezen jelzéseket képes "lefordítani".