5. Szókincsük
A szótanulás az átlagosnál később indul, ezt követően pedig a már ismert szavak megtartása és alkalmazása okoz nehézséget. Általában hároméves korukban kezdenek el jelentéssel társított szavakat használni, többszavas mondatokat pedig négyéves kor környékén alkotnak. A receptív nyelvi folyamatokban sikeresebbek, mint az expresszív tevékenységekben. A vizuális, téri, motoros úton szerzett információk érzékelése, megértése könnyebb, míg az auditív, verbális és absztrakt megismerési utak fejletlenebbek esetükben. Kommunikatív motiváltság és jó utánzókészség jellemző rájuk, ezek pozitív hatása a nyelvtani szerkezetek fejlődését eredményezi, azonban így sem érik el a normál szintet ezen a területen (Lányiné, 2009).
A Down-szindrómás gyermekek aktív szókincse a főneveket illetően szinte megegyezik a velük hasonló mentális korú óvodás gyermekek szókincsével. Az igék esetében azonban sokkal gyengébb eredményeket értek el (Radványi, 2009).
A nyelvfejlődésbeli elmaradásokat a névutók, helyhatározók és főnévi allomorfok tanulmányozása révén vizsgálták értelmi fogyatékosság esetén. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a Down- szindrómás személyek általában a tipikusan fejlődő és a nem Down-szindrómás értelmi fogyatékos társakhoz képest is gyengébben teljesítenek. (Radványi, Pléh 2002).
Iskoláskorban a szókincs jelentős gyarapodása figyelhető meg. Az alapvető társalgási szabályokat és udvariassági formákat megtanulják, szeretnek beszélgetést kezdeményezni, különösen a mindennapi eseményekről érdeklődnek. Társalgásukban azonban eltérések azonosíthatók. Gyakori jelenség például a kérdés megismétlése, melynek hátterében a kíváncsiság hiánya vagy a beszélgetés fenntartásának szándéka is állhat. Relációs szókincsük szegényes. Jó utánzókészségükből adódóan konvencionális nyelvi fordulatokat és felnőttes kifejezésmódokat használnak kommunikációjukban (Lányiné, 2009).
Beszédük megértése a külső szemlélő számára nehézségeket okozhat, annak ellenére, hogy többségükben az összes hang izolált kiejtésére képesek. Artikulációs zavarukat inkonzekvens hangcserék jellemzik, melyek a nyelvfejlődés során utoljára kialakult mássalhangzók esetében figyelhetőek meg.
Expresszív beszédük szerkezetileg kezdetleges, grammatikailag gyakran helytelen. Névmásokat szinte egyáltalán nem használnak. (Lezcano és Troncaso, 1999)