1.5. A beszéd

A beszéd emberi tevékenység, az emlékezés, gondolkodás és mérlegelés képességének eszköze, mely az emberi nyelv segítségével valósul meg. Az ember beszéd által szerez tapasztalatokat, gondolkozik, gondolatokat közöl, mások gondolatait ennek köszönhetően érti meg, hat társaira, és mások beszéden keresztül hatnak rá. Minden emberi társadalom beszél, beszédük azonban eltérő. Annak eszköze, a nyelv is társadalmanként különböző. A különbségek többek között a hangrendszerben, szókincsben, nyelvtani szabályokban figyelhetők meg, azonban a különböző emberi nyelvek között egyre több közös vonás és egyezés azonosítható (Deme, 1987). A világ nyelvei közötti szerkezeti hasonlóságokról és különbségekről bővebben Crystal (2003) elmélkedik.

A beszéd egyszerre feltétele és következménye is az egyén társadalomba való beilleszkedésének, azaz a társadalmi gyakorlat terméke és eszköze is egyben. A beszéd külső vagy belső ingerekre történő hangos reagálás, mely egyéni és társadalmi érvényű eszközökkel, meghatározott formában történik. Szerepe és egyben célja is bizonyos belső tartalmak megfogalmazása, mások informálása és hatásgyakorlás mások gondolataira, cselekvéseire. Tehát a beszéd mindig az egyén tevékenysége. A beszéd minden esetben fizikai esemény, ami hangadással jár (Deme, 1987).

A beszéd tehát tevékenység, működés. Deme (1987) három tényezőjét különbözteti meg, ezek a beszélő, a hallgató és a beszéd tárgya. Minden egyes tényezőhöz egy-egy funkció is társul. A beszélő szerepe a kifejezés, a hallgatóra a befolyásolás irányul, a beszéd tárgyának pedig a tájékoztatás a funkciója. Előbbiek egyszerre jelennek meg a beszédben, de közülük a megnyilatkozástól függően mindig másik jut domináns szerephez.