1.4. A nyelv funkciója

A nyelvnek számos funkciója van. Egyrészt érzelmi vagy expresszív funkciót tölt be. Másrészt a társadalmi érintkezés eszköze. Továbbá a hanghatás is a funkciók közé tartozik. Mindezek mellett adatrögzítést is szolgál. A gondolkodás eszköze szintén egy olyan feladat, melyet a nyelv betölt. Végül a nyelv az identitás kifejezőjeként is funkcionálhat (Crystal, 2003).

A nyelv közlő szerepét és a gondolatok kicserélését a nyelv két összetevője biztosítja. Az egyik a szóállomány, szótári szókészlet és a szóállomány felhasználási szabályainak az összessége, a másik pedig a nyelvtani, nyelvi rendszer. A szótári szókészlet, azaz szókincs az adott nyelv szavainak az összessége. A szavak a nyelv építő köveinek tekinthetők. A nyelvi rendszer törvényei szabályozzák, illetve meghatározzák, hogy a szavakat hogyan használhatjuk. A nyelv feltétele a szókészlet, de a szókincs nem egyenlő a nyelvvel. A nyelvi rendszer az, ami meghatározza a szófűzés és mondatszerkesztés módját, a viszonyítást, a szórendet, továbbá a hanglejtés és a ragozás is olyan nyelvi elemek, melyek nélkül a nyelv nem tudná ellátni társadalmi funkcióját. A szókészlet nem egy állandó állomány, folyamatosan fejlődik, gyarapodik, változik a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális fejlődés következtében. A nyelv szótári szókészlete az alapszókincs és a kiegészítő, periférikus vagy peremszókincs összessége. Idegen szavakat is tartalmaz (Bakos, 1984).

A nyelv másik fontos szegmense a nyelvi rendszer. Állandóbb jellegű és kevesebb idegen elemet tartalmaz. Változik, fejlődik és tökéletesedik, de ennek mértéke nagyon lassú. A magyar nyelv határozóragokban és névutókban igen gazdag. A nyelvtan a nyelvi rendszer és a nyelvi szerkezet meghatározására szolgáló tudomány. Általános érvényű törvényszerűségeket, általánosításokat és szabályokat fogalmaz meg. A nyelvtan elvont és absztrakt. Ismerete a helyes gondolkodást segíti elő (Bakos, 1984).

Az emberi nyelvre nyitottság jellemző. Elemeit korlátozás nélkül kombinálhatjuk. Bár az emberi nyelvet véges számú elem alkotja, az ezekből létrehozható jelzések száma végtelenül sok (Kenesei, 2004).