1. Nyelvfejlődési zavarok
A beszédprodukció, verbális közlések alakításának és expresszív kifejezésének kezdete a tipikus nyelvi fejlődés esetén 10-18 hó közé tehető. A beszélés megindulásának késése 18 hónapos korig tehát fiziológiásnak tekinthető, ezt meghaladóan a legenyhébb beszédfejlődési elmaradást, az úgynevezett, szűk értelemben vett megkésett beszédfejlődést (LT, „late talk”, „late talking”, „late talkers”) ezen esetekben már feltételezhetjük, a beszélés kezdetének kitolódása az említett életkori határtól patológiásnak tekinthető. A szűkebb – és korszerűbb – értelemben vett úgynevezett kései, késői beszéd, beszédkezdet azt a gyermekpopulációt is jellemzi, melyben a gyermekek két évesen még nem birtokolnak 50 szavas expresszív szókincset. A holofrázisok, szókombinációk alakítása ezen előfeltételei hiányában akadályozottá, korlátozottá válik. A megkésetten, de tipikus ütemet követően meginduló beszéd kezdetének időbeli határa lányoknál 24, fiúknál 30 hó. Kassai Ilona szerint a felső életkori határ 2 és fél év. (Kassai, 2005, Hirschberg, 2013). A beszéd hiánya (alália, mely e helyt nem a beszédhibák körébe tartozó hangzóejtés hiányát jelöli elsősorban!) lehet teljes, ekkor a gyermek csak vokalizál, vagy lehet részleges, ebben az esetben vagy 1) eléri a tipikus fejlődésmenetre jellemző szintet, vagy 2) megreked a nyelvi szintek használatának korlátozott szintjén, mely a beszéd-kivitelezésben megnyilvánul, vagy 3) stagnál tartósan, vagy szakaszosan.
Az Európai Foniáterek Uniójának Beszéd és Nyelvi Bizottsága (1987) is megkülönbözteti a beszédkésést (6-12 hónyi lemaradás, melyet a gyermek maradéktalanul „behoz”, felzárkózik hasonló korú társaihoz) a beszédzavartól, melynek okai feltárhatóak és feltárandóak, nem behozható hátránnyal sújtják beszédfejlődésükben a zavarral küzdő gyermekeket. A Német Foniátriai és Gyermekaudiológiai Társaság időbeli határt húz a megkésett és zavart mutató nyelvi fejlődés között, 36 hóig késésről, azt meghaladóan elhúzódó beszédkezdet esetében zavarról beszélnek.
A kései beszédkezdet (LT- „late talking”, „late talkers” – valódi megkésettség) korábban a hazai szakirodalomban is sokáig átfedést mutatott a súlyosabb beszéd-és nyelvfejlődési elmaradással, melynek szaknyelvi differenciálódását a 4. „Nyelvfejlődési zavarok meghatározásának terminológiai változásai” c. fejezetben már ismertettük.
Mérei Ferencné (1983) a gyűjtőfogalomként emlegetett megkésett beszédfejlődés okai tekintetében multifaktoriális halmozódást jelöl meg. Az okok szerinti osztályozás két nagyobb kategóriája szerint megkülönbözteti a
(1) veleszületett (2) szerzett beszédfejlődési elmaradásokat.
A veleszületett jelleg hátterében megjelöli a) a familiaritást (megközelítőleg 20%, apai ágon körülbelül kétszeres előfordulási gyakorisággal, b) általános motoros fejletlenséget, mely mozgáskoordinációs zavarban mutatkozik meg mind a nagymozgások, mind a finommozgások, így az oro-motoros praxia területén. Összefoglalva: vagy perifériális, vagy központi idegrendszeri és/vagy szervi anatómiai vagy funkciózavarok köré rendeli a veleszületett formák megjelenését. A szerzett formák közé sorolja: a) a pre/peri/posztnatális ártalmakat, melyek az esetek 15%-ánál jelentkeznek. b) gyakori fertőző betegségeket újszülött, vagy csecsemőkorban c) koraszülöttséget, vagy kis súllyal való születést d) környezeti tényezők következtében hátrányt szenvedő beszéd-és nyelvi fejlődést (ilyenek például a hospitalizáció, depriváció, izoláció, elhanyagoltság). (Méreiné, 1983)
Gerebenné Várbíró Katalin (1991) a késett és zavart mutató nyelvi fejlődés elkülönítéséhez és osztályozásához súlyossági kategóriákat is hozzárendelt, melyeket kutatásai alapján több szerző munkássága is alátámasztotta (Arnold, 1959, Becker és Sovák 1975, Kiese 1983)
![](01.jpg)
Feladat
Felsorolás-szerűen sorakoztassa fel a fejlődési zavarokat a „Gyermekkori hangképzési, beszéd-és nyelvi zavarok besorolása a funkcióterületek érintettsége alapján (Schrey-Dern 2006 a/b). A feladat elvégzéséhez szükséges táblázatot megtalálja a "Megoldás" gombra kattintva.
Ennek értelmében a legenyhébb forma a megkésett beszédfejlődés, időbeli eltérések, enyhe fonetikai-fonológiai hibákkal, a beszédzavar jó prognózisú, fejlesztéssel, logopédiai terápiával az ép fejlődésmenetnek megfelelő beszéd-és nyelvi állapot elérhető- Hátterében érési folyamatok elhúzódása, hajlam, környezeti tényezők játszanak szerepet. .
„A beszédzavar receptív, expresszív és integratív beszédteljesítmények centrális eredetű időleges és strukturális eltérését jelenti” (Gerebenné 1991, 78.o.) Hátterében veleszületettség, pre/peri/posztnatális ártalmak valószínűsíthetők, melyek műszeresen nem kimutathatók, de az idegrendszeri érintettség, érési folyamatok, integratív működések enyhe fejlődési zavarát feltételezik, melyek pszichodiagnosztikus tesztekkel követhetők nyomon.
„A beszédfogyatékosság a beszédfunkció olyan fejlődési zavara, mely a beszédfejlődés első szakaszának lezárulása (3 éves kor előtt), orvosilag is diagnosztizálható agykárosodás következtében lép fel.” (Gerebenné 1991, 87.o.)
A fejlődési diszfázia (akadályozott beszédfejlődés) és a megkésett beszédfejlődés összevetése az 1990-es években használatos terminológiai sajátosságok szerint
Feladat
Egészítse ki a fogalmakkal a megkésett és akadályozott beszédfejlődés jellemzőinek elkülönítését meghatározó táblázatot! Segédletnek az alábbi képet használhatja: