3. Beszédfogyatékosság

A biológiai, organikus, funkcionális okok súlyos beszéd- és nyelvi teljesítményben megmutatkozó tünetekben realizálódnak a beszédfejlődés első szakaszának lezárulása előtt. A beszédfogyatékosság nem homogén kórkép, nagy a különbség a tünetek súlyossága, megjelenése, kiterjedése, társuló rendellenességek tekintetében. A beszédfogyatékosság a nyelvi rendszer bármelyik területén megjelenhet, így a beszédfejlődés jelentős elmaradásában, a hangképzés sérüléseiben, a beszéd folyamatosságában, az írott, olvasott nyelvi rendszerben.

„A beszédfogyatékosság gyógypedagógiai értelmezése:

Sérülés, károsodás következtében létrejövő kommunikációs/beszéd-/nyelvi zavar, az egyén saját magához, személyi és tárgyi világához való viszonyulásának akadályozottsága, amellyel szembesülnie kell különféle tevékenységei végrehajtása során, figyelemmel meglévő egyéni értékeire és normáira (HANSEN, 1993; WELLING, 1993). Braun (2005) meghatározása a támogatás mértékének és az ellátás pedagógiai/logopédiai szükségességének kritériumaként határozza meg e központi fogalmat: elsődlegesen organikus vagy pszichés eredetű, kiterjedt,  súlyos és hosszantartó egyéni nyelvi érintettség, amely pedagógiai/logopédiai vonatkozású is, amennyiben a megsegítés a nevelésoktatás keretein belül történik.” Gereben Ferencné–Fehérné Kovács Zsuzsa–Kas Bence Mészáros Andrea (2012): Beszéd- és nyelvi zavart mutató (beszédfogyatékos) gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 9.o.) www.educatio.hu/pub_bin/.../diagnosztikai_kezikonyv_3fejezet.pdf Megtekintés: 2015. június 12.