3.1. Meixner szókincspróba

A Meixner Ildikó nevéhez fűződő módszer (2000) dyslexiás gyermekek vizsgálatára készült. A vizsgálat szerves részét képezi a szókincs-próba. Azonban alkalmazhatjuk értelmileg akadályozott gyermekek körében is a nyelvi fejlettség egy speciális területének megismerése céljából. Emellett a kapott információk jól felhasználhatók a reedukáció megtervezése során egyaránt. A szókincs-próba segítségével a gyermek aktív szókincsét ismerhetjük meg 4 tágabb korcsoportra (4-6 év, 6-8 év, 8-10 év és 11-14-18 év) kidolgozva (Meixner, 2000). „Szótanuláspróba, vagyis a nem ismert vagy a passzív szókincsben meglévő szavakat elő kell hívni, és az aktív használat számára meg kell tanulni. A próba felvételekor jól nyomon követhető a gyermek nyelvi rugalmassága, tanulékonysága, a verbális ingerek iránti fogékonysága, hozzáállása” (Kuncz 2007).

A teszt felvétele mind a 4 életkori övezetben azonos. 3-szor 10 képet a jegyzőkönyvi űrlapon meghatározott sorrendben helyez a vizsgálatvezető a gyermek elé, melyeket sorban megnevez, hogy egyértelmű legyen az elvárás. Ezután a gyermeket kéri meg a vv. a képek megnevezésére. Mindezt 3-szor kell megismételni, miközben regisztrálni kell a hibákat és az eltelt időt az űrlapon.