1. Nyelvfejlődési kutatások
A nyelvelsajátítás és gyermeki nyelv-és beszéd kialakulása több ezer éve a vallás, filozófia, a tudomány figyelmének középpontjában áll. A szó megszületése és hatalma máig nem lezártan kutatott és kutatható terület.
Adatok nyerésére elsődleges források a megfigyelések, leírások, szülői és gondozói naplók, az audio-vizuális rögzítés lehetőségének megjelenése után pontosabb elemzése is lehetővé vált a nyelvi korpusznak. Digitális feldolgozás, számítógépes elemzés tovább bővítette a beszéd egyes szegmentumainak pontosabb vizsgálatát. Kísérletes vizsgálatok az újszülöttek reakcióinak, elsősorban motoros reakcióinak rögzítésével történhet: verbális anyagra hogyan reagál például szemmozgással, testmozgással, odafordulással, mosollyal, szopó mozgása intenzitásának növekedésével. Lehet és érdemes hosszú időn át figyelni egy-egy gyermek vagy kisebb csoport teljes megnyilatkozás-egységeit bizonyos rendszerességgel, hasonló szituációkban és időtartamban, illetve lehet a nyelv és beszéd egyes szintjein jelentkező egyes részjelenségeket bizonyos gyermekeknél, bizonyos életkorokban, ilyenkor a mintavétel nagy mintán történik, és az adatok elemzése ebből nyerhető. (Pl. fonetikai szinten a különböző frekvenciákon történő sírások megkülönböztetése, általános jegyek megállapítása. Fonológiai szinten egyes anyanyelvi fonémák megkülönböztetésének képességének vizsgálata lehetséges mind a beszédpercepcióban, mind a beszédprodukcióban. Morfológiai szinten vizsgálhatóak a speciális, gyermeknyelvre jellemző hibázások szabályszerűségei, vagy az egyes gramamtikai morfémák megértésének és használatának elsajátítási sorrendje. Szintaktikai szinten vizsgálható például az egyes kötőszavak, vagy a többszörös összetételek megértésének és használatának nívója az egyes életkori szakaszokban. Szemantikailag a mentális lexikon bővülésének és differenciálódásának szabályszerűségei, a bővülés üteme rögzíthető és általánosítható. Pragmatikai szinten az udvariassági formák, az „elmeolvasás” képessége, a metaforák, átvitt értelmű kifejezések, irónia megértése, és kifejezési formáinak expresszív megjelenése kerülhet a vizsgálatok középpontjába). A zavartalan nyelvelsajátítás feltétele a spontán beszédképzés képessége és a környezet verbális jelzéseinek teljes körű dekódolási képessége a fizikai percepciótól az idegrendszeri, kognitív és pszichés struktúrák és működések által a teljes szituációba ágyazott kommunikációs helyzet és jelentés feldolgozásáig. Ezek teljes körűen ép kialakulásához feltételként szolgál az ép idegrendszer, intakt beszédszervek, verbális ingerekben gazdag beszélő környezet, és ép hallási rendszer.
A kisgyermeknek, ahhoz, hogy kommunikációs céljának megfelelően, anyanyelvén beszélni, az anyanyelvén elhangzott közlést dekódolni és értelmezni képes legyen;
1/ tisztában kell lennie a nyelvet alkotó elemekkel,
2/ képesnek kell lennie a nyelvi szabályok alkalmazására, melyek segítségével az elemekből közléseket alkothat,
3/ az elemek és a szabályok együttes használata képességének birtokában kell lennie, úgy, hogy a nyelvi rendszer adekvát használata által a kommunikáció céljainak, a beszédhelyzetnek megfelelő közlés-átadást, interakciót létre tudjon hozni.
Ebben a folyamatban a fokozatos differenciálódás elve érvényesül, melyben a gyermek a közlésegységet analizálva diszkriminálja a nyelvi rendszer elemeit, egyidejűleg elvonva a szabályokat. Ezt követi a szintézis, mely a részekből újra felépíti a nyelvet. Az egész processzus során a gyermek az általánostól halad az egyedi felé, miközben folyamatosan ellenőrzi, pontosítja, újrafogalmazza saját belső nyelvtanának szabályait, úgy, hogy az megfeleljen a környezet által megerősített és használt konvencionális nyelvi rendszernek.
A zavartalan nyelvelsajátítás feltétele az ép idegrendszer, intakt beszédszervek, verbális ingerekben gazdag beszélő környezet, és ép hallási rendszer.
A hallási ingerek felfogásán túl a halláson keresztül a beszédmegértésig vezető folyamat azonban hosszú; fejlődés, érés, tanulás eredménye./Ennek során az ingerfeldolgozás egyre pontosabbá válik, egyre szűkebb, pontosabb distinkciók alkotására válik képessé.
A nyelvi fejlődésnek két nagy rejtélye van. Egyrészt foglalkoztatja a kutatókat a referencia problémája. A mai napig nem sikerült megválaszolni, hogy a gyermek hogyan választja ki, hogy egy adott szó mire utal meghatározott környezetben lévő dolgok közül. Hiszen a hallott hangok (szavak) mindig valamire vonatkoznak, tényleges tárgyak, cselekvések, viszonyok jelölésére használjuk őket, érzéseket fejezünk ki velük. Erre rá kell jönnie a gyermeknek.
Másrészt a nyelvtan elsajátításának problémája is a nyelvi kutatások alapkérdései közé tartozik. A nyelvtan azoknak a szabályoknak az összessége, melyek segítségével szavakat alkotunk, és a szavakból meghatározott sorrendben mondatokat hozunk létre. A csecsemőknek már héthónaposan bizonyos fogalmuk van a nyelvtanról (Cole és Cole, 2003).