3.1. 1,0 - 1,6 év
Egy éves gyermek a szavakat már mondatként használja. Az egyszavas kijelentéseket holofrázisoknak nevezzük. A holofrasztikus beszéd izolált szavakból áll, melyek ragokat nem tartalmaznak. Gyakran tapasztalható, hogy a gyermek a szavakat túláltalánosítja vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan diszkriminálja. Téves illesztések is számos esetben előfordulnak. Így a megértést metakommunikatív jelzések segítik, illetve az értelmezés a szituációtól és a hangsúlyozástól is függ (Balogh, 2005; Oláh, 2006; Tancz, 2011).
Háromféle úton valósul meg a beszéd kezdete.
1/ a gőgicsélés abbamaradását követően egy "néma" periódus következik, majd ezt követi a beszéd,
2/ a gőgicséléssel párhuzamosan jelennek meg az első beszéd-elemek,
3/ a gőgicsélés és a beszéd egy megnyilvánuláson belül "keverten" jelentkezik.
A holofrázisok jelentése szituációfüggő, ejtési változataik vannak, melyeket más-más kontextusban használ. Jelen esetben a hangképzés már irányított, a gőgicsélés során előforduló esetleges /akár az anyanyelvi fonémakészletben nem szereplő/ hangok készlete "szelektálódik", jellegzetes fonológiai hibák - melyeket szabályoknak tekinthetünk - alkalmazásával történik. A használt anyanyelvi fonémák bővülésével párhuzamosan a szómondatok hangalakja fokozatosan differenciálódik, a szabályokat egyre kisebb mértékben alkalmazza a gyermek. . A dallam, ritmus és hangszín fejlődése a csecsemőkor időszakában zajlik. Megközelítőleg egyéves korra a gyermeki megnyilatkozások sajátos jellemzői lesznek. A gyermek felfedezi, hogy jelzések segítségével meg tudja valósítani céljait. Sajátos dallamkontúrokat társít játékokhoz és rituálékhoz. Jellemző továbbá, hogy egyes szótagokat mindig ugyanazzal a dallammal ejt, így úgynevezett protoszavakat alkot (Tancz, 2011). Az egyéves gyermek már az anyanyelvére jellemző intonációval és hangsúllyal ejt ki bizonyos szótagsorozatokat, azaz halandzsázik (Cole és mtsa, 2003). Egyértelmű jelentés nem társul ehhez a beszédhez, esetleg néhány értelmes szót tartalmaz. Hiszen ekkor már képes egy tucat kifejezést megérteni és elkezd bizonyos helyzetekben, meghatározott tárgyakra vonatkozóan érthető szavakat használni (Fenson et al., 1994 idézi Cole és mtsa, 2003). Szomor (2009) „zsargonként” utal a beszédnek erre a típusára.
A beszédtanulás alapja a hangutánzás és az ismétlés, a folyamatban fontos szerepe van az érzékszerveknek. Az intonációs hangmintákat a központi idegrendszer dolgozza fel, majd a motoros fejlődés eredménye a kimondott intonáció. A gyermek elsőként a könnyebben ejthető hangokat sajátítja el, majd fokozatosan a nehezebben ejthetők is beépülnek hangkészletébe (Lengyel, 1981).
A szemantikai fejlődést az jellemzi, hogy a szómondatok még erősen szituatívak, és a felnőtt -nyelvi "jelentésmező-hozzárendeléshez" képest kiterjedtebbek, túláltalánosítottak. A szemantikai kapcsolatokat csak a holofrázisok egymás utáni hangoztatásával képesek jelezni a hangos beszédben, egynél több elem egy egységen belüli alkalmazására nem képesek.
A megértésben a hangsorok percepcióján kívül a szuprarszegmentumok, és az egyéb extra - és paralingvisztikai tényezők is szerepet játszanak.