2.4. 0,3-0,6 év

Az élet első hónapjaiban a kommunikáció alapját a diádikus szociális interakciók adják: a csecsemő az interakcióban egyszerre csak egy dologra tud figyelni, ami lehet személy és tárgy is (Tancz, 2011).

Egy-kéthónapos kor környékén megjelenik az úgynevezett társasági vagy szociális mosoly. A gyermek mosollyal válaszol, mellyel kommunikációt kezdeményez vagy tart fenn, illetve az anyai odafordulást idézi elő (Cole és mtsa, 2003; Tancz, 2011). Az öthónapos csecsemő esetében már előfordulhat, hogy képes torokból nevetni, kuncogó hangokat képezni. A gesztusokat észreveszi, ő is próbálja utánozni azokat (Tancz, 2011).

Minden esetben elmondható, hogy a nyelvi megértés előbb funkcionál, mint a produkció. A jelenség hosszú ideig fennáll (Tancz, 2011). A négyhónapos csecsemő már képes saját nevét felismerni, illetve megkülönböztetni azt a hasonló hangsúllyal ejtett nevektől (Jusczyk, 1997 idézi Cole és mtsa, 2003). Hathónaposan megértik a gyakran használt szavakat, kilenchónapos korban pedig a sajátos, gyakran, ritualizált helyzetben elhangzó szavakat, kifejezéseket is tudatosítják (Bates et al., 1979 idézi Cole és mtsa, 2003).

A gőgicsélés hangai és a sírás fejlődése párhuzamosan zajlik. A spontán gőgicsélés egyhónapos kor környékén megjelenhet. Aztán az artikulációs mozgások öröme, az akusztikai élmény, valamint a környezet emberi hangjai azok, amelyek arra ösztönzik a gyermeket, hogy tovább próbálkozzon. A felnőtt szájmozgását figyelemmel kíséri, törekszik utánozni azt, és örömmel ismétli a már ismerős hangokat. A gőgicsélés jelentősége vitathatatlan a beszéd kialakulásában és fejlődésében, hiszen lehetőséget biztosít a gyermek számára a beszédhangok létrehozásához szükséges mozgások gyakorlására (Gósy, 2005). A gügyögés és gurgulázás segítségével a csecsemő már képes részt venni kezdetleges párbeszédekben, melyekben mások hangjára válaszol a gőgicsélés segítségével (Cole és mtsa, 2003). A gőgicsélés szakasza jellemzi, melyben uralkodóvá válnak az egyre változatosabb szerkezetet mutató, nem sírási hangok. Gazdagodik a mássalhangzószerű hangok képzése, állományuk bővül. Pergetett, csettintő hangok is megjelennek, függetlenül attól, hogy jelen vannak-e az adott nyelv fonémakészletében, vagy sem. A szupraszegmentális elemek nyelvi funkciójának azonosítása egyre biztonságosabb, az arra jellemző kommunikációs helyzethez egyre inkább kötötté válik. Az agyfélteke dominanciáját - mely egyben a beszéd szempontjából történő féltekei aszimmetriát is jelenti - , már 2-5 hónapos csecsemőknél is sikerült kimutatni. A gagyogás olyan hangadás, melyben a gyermek már mássalhangzókat és magánhangzókat kombinál. Lengyel (1981) három hónapos korról beszél megjelenését illetően, Balogh (2005) négy-öt hónapra teszi a gagyogás kezdetét, míg Adamson szerint ez a jelenség héthónapos kor környékén jelentkezik. A gagyogás elsődleges funkciója a hangokkal való játék. Blake és de Boysson-Bardies szerint a jelenség független a gyermek anyanyelvétől, mindenhol ugyanúgy gagyognak a világon a csecsemők. A gagyogás kilenc hónapos kor körül kezd az anyanyelv