2. A nyelvelsajátítás menete

A kommunikáció fejlődése már a magzati korban megfigyelhető. Bebizonyították, hogy már az anyaméhen belüli életben elkezdődik bizonyos készségek fejlődése és gyakorlása és a magzat kompetenciája számottevő területen megmutatkozik (például idegrendszer, érzékszervek, mozgás, érzelmi élet, kogníció) (Andrek, 1997 idézi Tancz, 2011; Dornes, 2002 idézi Tancz, 2011). Az anyaméhben folyamatos ingerek érik a magzatot. Már ekkor képes érzékelni az anya mentális állapotát, sőt érzékenyen reagál a beszéd fizikai jellemzőire, prozódiai sajátosságára, melyek többek között a ritmus, rezgésszám, intenzitás és hangmagasság. Ezek azok a hangtani jelenségek, melyeket később a csecsemő elsőként produkál. A beszéd intonációja hozzájárul érzelmi élete fejlődéséhez. Képes édesanyja hangját azonosítani. Az újszülöttkori hangadáshoz szükséges mozgásokat már magzati korban gyakorolja a gyermek. A magzatnyelv alapját elsősorban a ritmikai prozódiai élmények adják (Tancz, 2011). Bagdy, Korsós és Baktay (2001) is kiemeli az anyai hangok szerepét a méhen belüli élet során. A szerzők szerint a magzat később emlékszik ezekre a hangokra, melyek pozitív hatással vannak közérzetére és fejlődésére.

Mindezek mellett a magzatnak már sokrétű mozgás- és magatartásmintái is vannak. Mozgása tulajdonképpen testbeszédként értelmezhető, amely önindította aktivitásban, reaktív és interaktív viselkedésben nyilvánul meg (Chamberlain, 1986 idézi Tancz, 2011). Az intrauterin környezetből származó fenyegetés gyakori következménye a reaktív viselkedés, védekező mozgás vagy a nyugtalanság. Ezek az önregulációs magatartás és a megküzdési stratégiák első megnyilvánulásai. A méhen belüli interaktív magatartás az ikrek esetében bizonyítottan megfigyelhető (Piontelli, 2010 idézi Tancz, 2011). A magzat és édesanyja közötti aktív kommunikáció a hazai kutatók érdeklődését is felkeltette (Hidas, Raffai és Vollner, 2002 idézi Tancz, 2011). Az akusztikus ingerlésnek és a magzattal folytatott kommunikációnak szerepe van az érzelmi fejlődésben és a kötődési készségek kialakulásában, pozitívan befolyásolja azokat (Tancz, 2011).