4.1.1. A biblioterápia a fogyatékosság elfogadásának szolgálatában

A biblioterápia a fogyatékosság elfogadásában, a társadalmi érzékenyítésben is jól alkalmazható módszer. A gyermekek már a korai életkorban megtanulják, hogy az emberi populáció rendkívül sokféle. Ez a tudás jellemzően közvetlen tapasztalatok által alakul ki: vannak fiúk és lányok, idősek és fiatalok, fehér bőrűek és színes bőrűek, vékonyak és kövérebbek. Azonban az emberek sokféleségével kapcsolatos gyermeki tapasztalatok sokszor korlátozottak. A gyermekirodalom egyik feladata, hogy felhívja a gyermekek figyelmét a fogyatékosságra, mint az emberi lét egyik változatára, megismertesse a gyermekeket a populáció ez irányú változatosságával is. Túl azon, hogy az egyes fogyatékossági területek természetéről, jellemzőiről is ismereteket szereznek a történetekből, a fogyatékos gyermekszereplők személyiségét, jellemzőit is megismerik. Az érzékenyítés akkor lesz igazán sikeres, ha a történetekből a sérült gyermekek erősségeit, képességeit is megismerik a gyerekek, és megjelennek vágyaik, kívánságaik, amelyek éppen olyanok, mint nem sérült társaiké. A társadalmi érzékenyítés tehát a gyermekkönyveken keresztül is megvalósulhat. Kezdetben a hasonlóságokról és különbözőségekről, a befogadásról, a barátságról, a családi kapcsolatokról szereznek tudomást a gyermekek. A történeteket olvasva kirajzolódik számukra egy portré a fogyatékos szereplőkről, ami segít megérteni a sérült gyermekek érzéseit, reakcióit. Egy jó könyv abba az irányba képes formálni a gyermekeket, hogy megtanulják elfogadni a legkülönfélébb emberek hiányosságait, érzéseit, interakcióit. Megtanulják elfogadni a fogyatékos emberekkel kialakított kapcsolatokat testvérként, kortársként, gyermekként, leendő munkatársként, szülőként. A gyermekirodalom hatékony eszköze lehet a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság kialakításának. (Prater és Dyches, 2000)