3.3. A környezet negatív attitűdjének hatása a fogyatékos gyermekek beilleszkedésére

A fogyatékos gyermekek számára talán a legnehezebb akadály társaik negatív attitűdje. A tipikus fejlődésű gyermekek negatív attitűdje fogyatékos társaik irányába a félelem, és az információhiány eredménye (Nikolaraiz és mts, 2005). Az osztálytársak, a barátok fogyatékos társaik iránti attitűdjére olyan környezeti tényezőként tekinthetünk, ami segítheti vagy gátolhatja a fogyatékos gyermekek inkluzióját. A negatív attitűd obstruktív fizikai akadályként is értelmezhető, ami a sérült gyermek teljes iskolai és közösségi részvételét korlátozza. Alacsony szintű elfogadást eredményezhet, nem kedvez a barátságok kialakításának, magányossághoz, akár kitaszítottsághoz, iskolai agresszióhoz vezethet. Mindez a sérült gyermekek életére drámaian hathat, nehézséget okozva csoportbeli aktivitása pozitív megélésében. Iskolai teljesítménye romolhat, gyakori jelenség az iskolai lemorzsolódás, és viselkedési problémák megjelenése (Papaioannou és mts, 2014). Az embereknek attitűdjük formálódása érdekében, szükségük van arra, hogy tudomást szerezzenek a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekről. Fontos, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ismeretközvetítés a pozitív szemlélet irányába vezesse a gyermekeket. A szemléletformáló programok kulcstényezők a figyelem fogyatékosságra irányításában, illetve a fogyatékos személyek megértésében. A sokrétű, jól felépített programok pozitívan befolyásolhatják a gyermekek szemléletét (Ison és mts, 2010).