3.4.1. Érvek a szimulációs gyakorlatok mellett

A hagyományos osztálytermi gyakorlatok mellett gyakran kerül említésre a fogyatékosság szimulálása, mint a fogyatékos személyek elfogadását fejlesztő, illetve a pozitív attitűd előmozdítását segítő módszer. A saját élményű szimulációs gyakorlatok mellett szóló érveket Hymen (1978) a következőkben összegzi:

a) elősegítik a résztvevők közti interakciót

b) lehetőséget adnak a „fogyatékos lét” generálta döntéshozatal, és a döntéseink indukálta viselkedésünk következményeinek megtapasztalására

c) fontos társadalmi üzeneteket közvetítenek

d) elősegítik a személyek értékeinek, pozitívumainak felismerését

e) növelik az empátiát, bepillantást engednek a „fogyatékos lét” sajátos élethelyzeteibe.

A szimulációban részt vevők betekintést nyerhetnek a fogyatékos személyek problémáiba, erősségeikbe, nehézségeikbe és életmódjukba. Szemben a passzív tanulási tevékenységformákkal (pl. olvasás, vagy egy film megtekintése), a saját élményű gyakorlatok áthidalják a szakadékot a passzív tanulás és az aktív, személyes megtapasztalás között. (Patterson, 1980)