3.4.3. A szimulációval párhuzamosan alkalmazható érzékenyítő módszerek

A fentiek tükrében a szimuláció, mint egyedüli tanulási, tapasztalatszerzési módszer, ami a fogyatékos személyek felé irányuló pozitív attitűd kialakítását szolgálná, egyedüli módszerként nem javasolt, azonban más oktatási módszerekkel kombinálva, hatékonnyá válhat. A módszerek a következők lehetnek (Pivik és mtsai, 2002):

a) közvetlen interakciók létesítése fogyatékos személyekkel szabadidős tevékenységek során

b) fogyatékos és nem fogyatékos személyek páros, baráti interakciói

c) információ közvetítése a fogyatékosságról

d) olvasmányélmények, filmélmények fogyatékos személyekkel kapcsolatosan

e) meseélmények fogyatékos személyekkel kapcsolatban

f) részvétel fogyatékos személyek élő beszámolóin

g) filmek, filmrészletek feldolgozása

h) részvétel fogyatékos csoportok, szervezetek ülésein

i) részvétel érzékenyítő programokon

j) interjúkészítés fogyatékos személyekkel

Jóllehet, létezik konszenzus arra vonatkozóan, hogy a felsorolt módszerek kombinációja facilitálja a pozitív attitűd alakulását, de a szakirodalom nem tartalmaz útmutatást arra vonatkozóan, hogy e módszerek mely sorrendben alkalmazva a leghatékonyabbak. Nem született empirikus tanulmány arról, hogy bizonyos egymást követő érzékenyítő módszerek alkalmazása hatékonyabb lenne másoknál. (Herbert, 2000)