3.2. A fogyatékossággal kapcsolatos szemléletváltást befolyásoló tényezők

Murfitt szerint a fogyatékossággal kapcsolatos attitűdök pozitív megváltoztatásában kulcstényező a fogyatékos személyekkel létesített interakció. A fogyatékos személyek elfogadására vonatkozó szemléletváltozásnak a személyes tapasztalatokon kell alapulnia. Ez a személyes tapasztalás a mindennapi eseményekben való részvételtől az egyszeri, formális érzékenyítő programokig terjedhet. A rendszeres, gyakori találkozás fogyatékos személyekkel kedvezőbb hatással van a pozitív attitűd alakulására. Murfitt (2006) négy tényezőt azonosít, melyek az érzékenyítő programok során pozitív irányba mozdíthatják az elfogadást:

• a fogyatékos és nem fogyatékos személyek egyenrangú státusza
• egymás megismerése
• közös célok elérése, közös részvétel a feladatokban
• ismeretek nyújtása az adott fogyatékossági területről (ez bizonyult a legkevésbé fontos elemnek)

Az egyenrangú kapcsolatokban szerzett személyes tapasztalatok nagyobb befolyásoló hatással bírnak, mint a fogyatékosságról nyújtott célzott tájékoztatás (Murfitt, 2006)

Más kutatók is egyetértenek a személyes tapasztalás, az interakció hangsúlyos szerepével. A tapasztalatok hossza kritikus faktor a szemléletformálásban. Az eredményeket jelentősen növeli, ha a programok hosszabbak, rendszeresek. (Kleeman, 2007)