A gyógytestnevelési úszásóra felépítése, edzésmódszerek, relaxációs lehetőségek
Az úszásórák felépítése az óra anyagától függetlenül egyfajta sémarendszert követ a bevezetés, főrész, befejezés hármas felosztással. Ez gyakorlatilag megegyezik a testnevelés órák alapelveivel. Nevezhetjük ezt divatjamúlt, unalmas beidegződésnek, de a lényegét tekintve be kell látnunk, hogy a mozgásszervi elváltozásokkal rendelkező gyermekek esetében különösen fontos az órára való ráhangolódás, a bemelegítés, a fokozottan merev izületek, testtájak alapos mobilizálása.
Ezt követően az óra fő részében, az óra típusa szerint az előre megtervezett legfontosabb feladat végrehajtása kerül, mint pl. a gyorsúszás levegővétele, vagy csupán általános képességfejlesztés. Az órák típusai lehetnek új anyagot feldolgozó, gyakorló, játék, esetleg felmérő, ellenőrző óra. A fő részben a tanulók eltérő állapotától és betegségétől függően differenciált feladat végrehajtást alkalmaz a tanár.
Az óra befejező részében szükséges a felfokozott szervi működések lecsillapítása. Nyújtások, lazítások, különféle relaxációs eljárások alkalmazása.
Fontos módszertani elv a szakaszosság és a kompenzációs gyakorlatok alkalmazása az óra folyamán. A szakaszosság azt jelenti, hogy az óra speciálisan fejlesztő részét általánosan fejlesztő részekkel megszakítjuk, tördeljük. Ilyen általánosan fejlesztő lehet egy lábtempófejlesztő feladat leúszása, vagy éppen csoportos játék. A kompenzációs gyakorlatok pedig azt jelentik, hogy az óra fő részét úgy fejezzük be, hogy a gyermek sem fáradtságot, sem oxigénadósságot ne visz át az óra következő részére. Ilyen gyakorlat pl. egy hosszabb táv minél lassabb, gazdaságosabb leúszása.
A nyújtások, lazítások nagyfokú pszichés szorongásoldó és szervezeti működést is szabályozó, befolyásoló hatással bírnak. Az ellazulás megtanítása kiépített feltételes reflexmechanizmus kondicionálása után alkalmassá teheti a gyermeket pl. az asthmas roham kiváltódásának a megelőzésére. Autogén tréning rávezető gyakorlatok a légzésszabályozásban lehetnek a tanulók segítségére. A stretching a hajlékonyság fejlesztésében, kialakításában segít. Hozzájárul az izomhossz és az izomszerkezet megtartásában, mely a jó teljesítmény egyik alapeleme. A megfelelő technikával végzett nyújtás csökkenti az izomtónust, ezáltal fokozza annak vérellátását és csökkenti a tevékenység közben kialakuló oxigénadósságot.
Az alkalmazható edzésmódszerek közül elsődlegesen az állóképesség fejlesztését kell kiemelnünk. Ez a módszer általános kondicionális fejlesztést biztosít a tanulóknak, megalapozva a lehetőségét az összetettebb technikajavító feladatok végrehajtásának. Az állóképesség fejlesztésével javítjuk a kardiovasculáris rendszer működését, amely magával hozza a szervezet jobb oxigénellátását, megteremtve a lehetőséget egy magasabb szintű edzésmunkának. Az állóképességi gyakorlatok kiválóan fejlesztik a tanulók vízérzését, ezáltal javítják az úszásnemek kivitelezését, technikai végrehajtását.