d) Ota- és Ito-naevus
Klinikailag az Ota- és Ito-naevus szürkéskék foltokként jelenik meg, mely szövettanilag a papilláris dermisben helyet foglaló orsószerű pigmenttermelő melanocytákból áll. Ezek az entitások csak anatómiai elhelyezkedésükben különböznek. Az Ota-naevus az arcon fordul elő (főként a V1 és V2 lefutásának megfelelően), míg az Ito-naevus a plexus brachialis posterior supraclavicularis és lateralis ágainak megfelelően jelentkezik. Mindkettőt sikeresen kezelik Q-kapcsolt rubin, alexandrit és Nd:YAG lézerrel. Általánosságban nagy teljesítményre és több kezelésre van szükség, melyek között legalább 6 hétnek kell eltelnie. A Q-kapcsolt rubin lézer hátránya a hipopigmentáció előfordulása, mely a normális epidermális melanin fokozott elnyelésének a következménye.
A hipopigmentáció ritkábban jelentkezik Q-kapcsolt alexandrit (755 nm) lézerrel történő kezelés esetén, mely emellett mélyebb penetrációt is biztosít a dermisben.
A közel-infravörös lézerek, konkrétan a Q-kapcsolt Nd:YAG lézerek (1064 nm) behatolóképessége még nagyobb mértékű a bőrben, de a melanin kevésbé nyeli el azokat. Habár ezek a tulajdonságok látszólag közömbösítik egymást, biztonságosabb használatot tesznek lehetővé sötétebb bőrű betegek esetén, és a mélyebben elhelyezkedő pigmentekre is hatásosak.
A kék naevusok bizonyos szövettani hasonlóságot mutatnak az Ota- és Ito-naevussal, de ezek jól körülhatárolt szürkéskéktől kékesfeketéig terjedő színű papulák és plakkok formájában jelentkeznek. A kék naevus klinikailag jóindulatú, de kevés esetben malignus transzformációt jegyeztek fel, ezért szövettani kontroll nélküli lézerrel végzett kezelésük nem javasolt.