10.4.2. Lézerkezelésekkel kapcsolatos megfontolások, mellékhatásoksok

Lézerkezelések előtti megfontolások

Bármilyen típusú lézeres kezelést megelőzően (de különösen az ablatív) részletesen meg kell vizsgálni a beteg kórtörténetét, különös tekintettel az allergiákra és a rendszeresen szedett gyógyszerekre. A vizsgáló orvosnak rá kell kérdeznie, hogy a betegen történt-e korábban valamilyen kozmetikai beavatkozás. Az olyan betegeket, akiknél a kórtörténetben előfordul autoimmun kötőszöveti betegség, cukorbetegség, dohányzás, alkohol vagy drog fogyasztás fokozott figyelemmel kell ellátni, mivel elhúzódhat a sebgyógyulás. Ha a beteg a kezelést megelőző 6 hónapban isotretionint szedett vagy keloid képződésre hajlamos, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a sebek a hegesen gyógyulnak.

A konzultációk alkalmával a betegnek és az orvosnak részletesen át kell beszélni a kezelendő problémát vagy problémákat, továbbá tisztázni kell a reálisan elvárható eredményeket. Ablatív frakcionált lézeres eljárásnál akár már egy kezeléssel is látványosan javíthatók a ráncok vagy az aknés hegek. Ha a beteg a non-ablatív kezelés mellett dönt a gyorsabb gyógyulási idő miatt, akár 3–6 kezelésre is szükség lehet hasonló eredmények eléréséhez. A beteget tájékoztatni kell a lézeres kezelés potenciális veszélyeiről, pl.: hegesedés, hólyagosodás, infekció, hyper- vagy hypopigmentáció, illetve milia/akné képződés. Ablatív frakcionált lézeres kezelés tervezése esetén a posztoperatív sebkezelés részletes ismertetése szükséges.

Anesztézia

A nagy energiájú, nagy denzitású ablatív, vagy non-ablatív frakcionált mélyhámlasztás kifejezetten fájdalmas lehet megfelelő érzéstelenítés nélkül. Az érzéstelenítés egyik egyszerű ugyanakkor hatékony módszere a lipofil anesztetikumok kenőcs formájában történő felvitele vagy okklúziós kötés alatti alkalmazása. Előtte a bőr alapos megtisztítása szükséges és kb. 1 óra elteltével jelentősen csökkenti a kezelés során fellépő diszkomfort érzetet. A kezelési terület hideg levegővel vagy folyadékkal történő hűtése fokozhatja a beteg toleranciáját. Agresszívebb ablatív kezelés estén a lokális anesztézia kiegészíthető blokád érzéstelenítéssel, tumescens érzéstelenítéssel, szisztémás anesztetikumokkal vagy anxiolitikumokkal.

Kezelés utáni megfontolások, mellékhatások, szövődmények

Az ablatív frakcionált mélyhámlasztást követően pontszerű vérzés és véres-savós folyadék szivárgás alakul ki, amely a kezelés normális mellékhatása, 24–48 órával később vékony száraz pörk képződik a kezelt bőrfelszínen. A betegeknek ajánlott a pörkösödés megakadályozása, illetve a már kialakult pörk leválásának elősegítése néhány óránként alkalmazott híg ecetes-vizes borogatással. A sebgyógyulás következő fázisában érdemes a bőrre vékonyan fehér vazelin réteget felvinni vagy bőségesen hidratáló krémet alkalmazni a reepithelizáció befejeztéig.

Lényeges ödéma vagy bőrpír léphet fel mind ablatív, mind non-ablatív frakcionált kezelést követően, noha az utóbbi általában jól körülhatárolt. Középerős kortikoszteroidok (pl.: flutikazon vagy mometazon krém) lokális alkalmazása közvetlenül a kezelést követően csökkentheti ezeket a mellékhatásokat. Az MTZ-knek köszönhetően a kortikoszteroid mélyen a bőrbe penetrál, ezáltal lokálisan nagy koncentrációk érhetők el, így elkerülhetők a szisztémás kortikoszteroid használatából adódó kockázatok. A non-ablatív FP-t nagyon rövid gyógyulási idő jellemzi és az ödéma, valamint az erythema 24–48 óra alatt megszűnik. Ablatív FP estén a bőrpír szembetűnő javulása kb. 1 hét elteltével jelentkezik, de enyhe erythema és ödéma 3–6 héttel a kezelést követően is fennállhat. A kezelés mélységétől és denzitásától függően a betegek általában 1 héttel az ablatív FP után visszatérhetnek mindennapi tevékenységükhöz, beleértve a munkát, és kozmetikumokat (makeup) is használhatnak. A hagyományos mélyhámlasztás során előforduló gyakran leírt kiterjedt és állandósult erythema vagy később kialakuló hypopigmentáció nem jellemző a frakcionált lézeres kezelésre. Hibás kivitelezési technika miatt kivételesen előfordulhat éles szélű erythema és a bőrterület infekciója, ennek oka általában a bőr nagy térfogatú hőkárosítása és az elhúzódó sebgyógyulás. A demarkációs vonalak kialakulása könnyen elkerülhető, ha a kezelt és a nem kezelt régiók közötti átmeneti felszínt közel minimális energiasűrűséggel és denzitással kezeljük.

A frakcionált ablatív lézerek csak kis kiterjedésű területek sérülését eredményezik, amelyek gyorsan gyógyulnak, ezért a hagyományos ablatív lézerekhez viszonyítva sokkal biztonságosabb eljárásnak tekinthetőek. Azonban az infekció lehetősége, mint legsúlyosabb szövődmény továbbra is fennáll és maradandó hegesedéshez vezethet. Alapvető fontosságú, hogy minden beteg orális antivirális terápiában részesüljön legkésőbb a beavatkozás reggelétől kezdődően és a kezelés után rendszeres kontroll vizsgálaton vegyen részt. Az orális antibiotikum illetve antifungális terápia indokoltsága esetenként eltérő.

Habár hegesedés ritkán fordul elő, az újabb esetismertetések gyakran hívják fel a lézersebészek figyelmét, hogy az erre hajlamos területeket (pl.: nyak, mellkas) fokozott figyelemmel lássák el. Mivel az arc bőrének dermisze vastagabb és sok bőrfüggelékkel rendelkezik, jobban tolerálja a nagyenergiájú, akár 70%-os ablációt, ha ezt a kezelés megkívánja. A vékonyabb, kényesebb, nehezen kezelhető területek esetén célszerű kisebb energiájú és lényegesen alacsonyabb denzitású terápiát alkalmazni. Ezért a lézersebésznek pontos ismeretekkel kell rendelkeznie az arcbőr különböző területeinek vastagságáról és az adott területen előforduló bőr struktúrák figyelembevételével kell eljárnia.

Érdemes elkerülni továbbá a szomszédos területek azonnali, egymás utáni kezelését. Az ún. nem átfedéses technika alkalmazásával elegendő időt biztosítunk a kezelt bőrterület lehűlésére, mielőtt a szomszédos területeket megkezelnénk. Ezáltal megelőzhető a bőr „túlfűtése”, ami frakcionált lézeres kezelés során a hegesdés gyakori kiváltó oka. Habár kiegészítő hűtés nem feltétlenül szükséges, ajánlott a bőr hideg levegővel történő hűtése, ezzel elősegíthető a hő szétoszlása, továbbá csökkenthető a nem szelektív hőkárosítás. A hűtés további jó tulajdonsága, hogy fokozza a beteg komfort érzetét.

Sötétebb bőrtípusúak kezelése esetén szinte biztosan kialakul posztinflammatorikus hyperpigmentáció. Non-ablatív terápia esetén rögtön a kezelést követően megkezdett 4 %-os hydroquinon krém napi kétszeri alkalmazása enyhítheti ennek a mellékhatásnak a megjelenését. Azoknál a betegeknél, akik az ablatív FP-t választják, a helyi kezelés csak a posztoperatíve jelentkező véres-savós váladékozás megszűnte után kezdhető el. Érdemes hydroquinon kezelést a beavatkozást megelőzően alkalmazni, ha a betegnél korábban előfordult melasma vagy más pigmentációs eltérés.