3.6. A prezentáció története

Hogyan jutottunk el idáig a szenvedélyes, meggyőző beszédektől, amiket a történelemkönyvekből ismerünk? Elsőként a flipchart (írótábla) tört be az üzleti életbe. Az első példányok az 1910-es évek elején jelentek meg. Addig is léteztek krétával írható nagy táblák, de ezek helyhez kötöttek voltak, és a rá kerülő információ nehezen volt megőrizhető. A flipchart a nagyméretű papírlapok segítségével, és a könnyű szállíthatóságával gyorsan teret hódított. Manapság inkább csoportmunkák, tervezés során használatos, mint a meggyőzés eszközeként. Ennek nem csak az előadók kézírása, hanem a rajzolástól való tartózkodása is ok. Viszont megvan az az előnye, hogy előkészített lapokon könnyen tudjuk az előadás közben bővíteni a tartalmat.

A második lépés az 1930-as években induló Kodak fotó láz volt, ami megteremtette a slide (dia) fogalmát. Ezeket a bekeretezett filmkockákat átvilágítva már kivetíthetők voltak a diasorok. Ennek létrehozása drága, és nehézkes volt, amit elsőként az írásvetítő váltott le. Előnye volt, hogy a kivetített fóliák könnyen írhatók voltak, ahogy az az 17. ábra bal alsó részén is látszik, amin egy 800 fős közönség előtt jegyzetel a fóliára egy középiskolai rögbi edző. Bár az 1870-es években már létezett, de népszerűvé az 1950-es években vált az írásvetítő és dominanciáját egészen a digitális forradalomig őrizte. A 2000-es években egyre gyakoribbá vált a digitális projektor, amit mára sok helyen okos, vagy interaktív tábla is kiegészít.

17. ábra Flipchart (balra fent), diavetítő (jobbra fent), írásvetítő (balra lent),
és digitális projektor okos táblával (jobbra lent)

Forrás: George Goodman 2007, කේදාර KhE 龙 2014, Penn State 2009 és Dupliom 2007 flickr.com felhasználók CC licenccel megosztott képei

A számítógépek elterjedésével, az internet megjelenésével a diasorok eszközből céllá váltak az üzleti életben. A megbeszélések, és az üzleti jelentések megkerülhetetlen elemei lettek. Ennek hatására az alkalmazottak egyre több időt fordítottak a prezentációk elkészítésére. Ez a többletmunka azonban nem a minőséget növelte, hanem a tartalomnak (pl.: nagyméretű táblázatok) nem a legmegfelelőbb formába, ami ebbe az esetben a prezentáció szerkesztésével telt el. Ez különböző szélsőséges esetekhez vezetett. Az afganisztáni hadszíntér amerikai tisztjei arról panaszkodtak, hogy több idejük megy el prezentáció készítéssel, mint a hadműveletek tervezésével. Jeff Bezos, az Amazon vállalat főnöke, pedig néhány éve betiltotta a diasorok használatát a megbeszéléseken. Helyette olyan rövid írásos dokumentumokat olvasnak el a tárgyaló partnerek a megbeszélés első szakaszában, ahol egész mondatok és végig vezetett érvelések találhatóak.

A másik kellemetlen jelenség, hogy Al Gore, az USA volt alelnöke 2004-ben készített egy hasznos és érdekes prezentációt a klímaváltozásról. Ez volt talán az egyetlen diasoros prezentáció, ami annyira hatásos volt, hogy később megfilmesítették (The Inconvinient Truth, 2006-ból). Elkészültéhez viszont nem Al Gore szorgalma kellett, hanem több tízezer dollár kifizetése design és grafikus irodáknak, akik a képanyagot és a diagrammokat szállították, majd a tervek alapján elkészítették a prezentációt. Ezt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak, amit azzal pótolnak, hogy az internetes keresőkbe írva az előadás kulcs szavait az első néhány fotó közül választanak egy számukra szimpatikusat. Ennek eredménye, hogy a hasonló témájú prezentációkból szinte ugyanaz a képcsokor köszön vissza. A másik eredménye lehet, hogy könnyen szerzői jogot sérthetnek a felhasznált képek, ami különösen az üzleti életben nem vet jó fényt az előadóra. Az illusztrációk sokszor csak a maradék helyeket töltik ki anélkül, hogy valóban hozzáadnának az előadás tartalmához, de a képek háttérként alkalmazása általában sem probléma mentes, ahogy az a 18. ábra bal oldalán látható.

18. ábra Példa a látványos képek hibás használatára (balra) és a túlzó információ sűrítésre a PA Consulting Group híres spagetti ábrájával (jobbra)

Forrás: saját szerkesztés, a szerző fotójával (balra), Elisabeth Bumiller 2010 a The New York Times-ban megjelent cikkéből (jobbra)

A PowerPoint-al kapcsolatos problémákra az utóbbi években az a botrány is rámutatott, ami egy a Pentagon megrendelésére készült diasor körül robbant ki. A 18. ábra jobb oldalán látható ennek egy darabja, amin az Afganisztánban működő különböző érdekhordozókat, és a köztük lévő kapcsolatokat ábrázolták. A médiavisszhang hatására többen is felszólaltak. Stanley McChrystal tábornok azt állította, hogy ha valaki megérti ezt a diasort, akkor megnyerte az afganisztáni háborút. Később újságírói kérdésre inkább a pontokba szedett, ezért rigid, lineáris gondolkodást nevezte meg a diasorok használatával kapcsolatos legnagyobb problémának. Bár a diasor készítője reagálásban pont azt emelte ki, hogy a bonyolult ábra pont egy színes, összetett helyzetet ábrázol, ami gondolkodásra késztet, de a közvélemény leginkább a saját negatív élményeit fedezte fel a képben.

Ennek ellenére a diasorok népszerűsége továbbra sem csökken, és újabbnál újabb online eszközök jelennek meg, amik ígéretük szerint szinte helyettünk állítják össze a tökéletes prezentációt.