Skip navigation

3.2.4. Szociális tanulás

A szociális tanulás a környezetről való információszerzés egy különleges formája, amikor az egyed a társak viselkedését megfigyelve juthat hasznos ismeretekhez. Ez a képesség az ember esetében jelentős mértékben hozzájárul a kultúra megjelenéséhez illetve a csoport szinkronizált működéséhez. Tág értelemben véve, a szociális tanulás során az egyik egyed megfigyeli, amint a másik (demonstrátor) végrehajt egy feladatot. A megfigyelés tárgya lehet valamilyen tényleges akció, de lehet annak valamiféle eredménye is, mint pl. az elfogyasztott ételféleség illata a másik egyeden. A szociális tanulás megtörténtét akkor tekinthetjük igazoltnak, ha ezek után a megfigyelő fél nagyobb valószínűséggel fogja a demonstrátortól látott akciót elvégezni, vagy a demonstrátor által nyilvánvalóvá tett célt (pl. táplálékot) elérni, mint tenné azt a megfigyelés nélkül. A szociális tanulás előnye abban rejlik, hogy a megfigyelőnek nem kell a sokszor veszélyes és hosszas próba-szerencse módszerrel elsajátítani valamilyen ismeretet, és ha az adott csoportban felbukkan egy sikeres viselkedésbeli újítás, akkor az gyorsan elterjedhet az egyedek között.