3.1.2. A kutya és a farkas evolúciós története

A mai kutyák kialakulása három szakaszra bontható, s az egyes szakaszok közötti átmenetek lényeges jellemzője hogy a következő fázisba a populációnak csak néhány, meghatározott genetikai tulajdonságokkal rendelkező egyede tudott „továbblépni” (a jelenséget a genetikusok„üvegnyak” effektusnak hívják) (Freedman és mtsai. 2014, http://arxiv.org/ftp/arxiv/papers/1305/1305.7390.pdf).

Sokáig úgy gondolták, hogy az ember és kutya kapcsolatamindössze néhány ezer éves, de az ősi emberi sírokból feltárt kutya csontvázakalapján ma már bizonyítékok vannak arra, hogy a farkastól anatómiailag egyértelműen elkülöníthető, és az emberrel már „társ” kapcsolatban élő kutya valamikor 12-14 ezer évvel ezelőtt már bizonyosan létezett (tehát már jóval azelőtt hogy az ember bármely más faj háziasításába belefogott volna).

 Az utóbbi években azonban a kutya és farkas modern genetikai módszerekkel történő részletes vizsgálata tovább bonyolította az időpont körüli vitákat (http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/06/fordulat-fordulat-hatan-haziasitas.html). Az első ilyen vizsgálat még 1997-ben készült, s a kutya eredetét jóval korábbra tette, mint azt bárki is feltételezte volna. Az adatok alapján úgy tűnt, hogy meglehetősen tág határok között, valamikor 30-130 ezer évvel ezelőtt már elvált egymástól a kutya és a farkas leszármazási vonala, tehát a kutya a modern ember északra, Európába vándorlásával szinte egy időben tűnt fel (Vilà és mtsai. 1997, http://www.sciencemag.org/content/276/5319/1687.short). Az ezt követő genetikai vizsgálatok azonban azt igazolták, hogy ezek a becslések túlzók, a kutyaés a farkastól genetikai izolációja mintegy 13.000-20.000 évvel ezelőtt kezdődhetett.

Genetikai vizsgálatok néhány (kb. hat) alapító vonalat különítenek el. A farkastól való leválás után a háziasítás második szakaszában a kutyák eleinte hibridizálódhattak a helyi vad kutyafélékkel, ezért genetikailag csak részben izolálódtak. A kutyákon belül pedig nem találunk nagy változatosságot sem anatómiai, sem funkcionális szempontból.

A modern kutyák kialakulásának harmadik szakasza a fajták szelekciója, amely néhány száz évvel ezelőtt kezdődött, és ma is tart. Ennek során a viszonylag homogén kutya populáció nagyrészt feldarabolódott genetikailag izolált alpopulációkra, melyek általában kevés alapító egyedtől származtathatók, és sokszor mutatják a beltenyésztés hatását. Ma a különböző fajták közötti génáramlás korlátozott mértékű. Az egyes kutyafajták történetében gyakran megfigyelhetjük a kis populációkban fellépő genetikai jelenségeket így például a beltenyésztés okozta leromlást. Érdekesség, hogy bizonyos fajták kialakításakor és fenntartásakor még ma is kereszteznek kutyákat farkasokkal.